Megjegyzés: A történet 280
szóból áll, és Choi Xiumaru kihívására íródott Vörös Eszter Anna egyik képe alapján.
Kim Jonghyun Moon című dalát hallgattam írás közben, és ezt
ajánlom hallgatásra olvasás közben is.
Lisa szemszögéből íródik, a
megszólított pedig Jonghyun.
Műfaj: drabble (ez esetben 280 szó), egyperces, slice of life,
romantikus
Figyelmeztetés: szürreális elemek; 14+ (az előbbiek miatt)
Az ősz pajkos szelei játékosan
fogócskáznak a kopottas csillogású fémvázas óriások között, ölembe ejtve egy
még élénkzöld, kemény platánlevelet. Óvatosan hátranyúlsz, leemeled kockás
szövetszoknyám anyagáról, s szemem elé emelve megpörgeted…
#
Újra elveszem éles és
határozott, mégis gyengéden meleg borostyánszín tekintetedben. Hisz’ látom,
érzem benne minden vágyad és csalódásod, reményed és komorságod, melyek keskeny
árkokat vájtak ragyogó szemeid partján. Jól látom a törött szárnyaidat is,
melyeket óvón bújtatsz vékony bőrkabátod alá, hogy senki se vegye észre a
nyomukat.
Végre rázkódni kezd
alattunk a talaj; egy talpalatnyi gyepsziget szakad ki a földből, s emelkedik
velünk a zölden áramló magasba. Mintha csak az a néhány sudár fenyő tolna
minket az égi szférákba, melyek mellettünk állnak.
Itt már nincs szükség
szavakra. Ujjaid óvón kulcsolod össze az enyémekkel, míg tekintetünk újra
egybeforr. Kósza smaragdszín holdakat magunk mögött hagyva emelkedünk még
feljebb – s egy szempillantásra saját kerekded arcomat és íves mandulaszemeimet
látom a te arcod helyén.
Mindig azt mondtad, nem hiszel a
szerelemben. Nézd hát, ahogy növekvő szárnyaim árnyéka lassan felfelé kúszik
két karodon. Csak bízz bennem, és érezd, hogy a szárnyam a tiéd is; hogy
mindkettőnket elbír, ha elég szorosan öleljük egymást. Gyere velem…
#
Ahogy a kör véget ér,
közel hajolsz, s óvatosan kikapcsolod a biztonsági öv csatját. Íves szemeid
cinkosan csillognak, ajkaid pedig szinte a füledig érnek izgatottságodban.
- Ez fantasztikus volt!
– Kisegítesz az óriáskerék üléséből, mely zörögve-nyikorogva pördül lassan
tovább, s ekkor üti meg füleimet megannyi gyermek, fiatal és felnőtt zsibongása
körülöttünk. – Te nem is élvezted? – Ajkaidat csalódottan húzod össze, mivel
elvarázsoltságomban meg sem szólaltam eddig.
- De, imádtam. Csodás volt veled odafent. – Ölelésedbe bújva szorítom magamhoz
vékony ingbe bújtatott testedet a lenge, kicipzározott kabát alatt, beszívva
azt az illatot, mely mindörökre emlékeimbe vésődött.
...Ézemi...
Szia!
VálaszTörlésNehéz erről bármi értelmeset is megfogalmazni. A történet eleje és vége, ami a jelenben játszódott, könnyebben érthető volt számomra, ám amíg az óriáskeréken voltak, ahol a lány gondolatai elkalandoztak, az már nehezebb dió volt. Én végül annál az értelmezésnél maradtam, miszerint a lány szerelmét jelképezték a szárnyak, ami a fiú törött szárnya helyett is a magasba tudná repíteni őket. Nagyon sejtelmesen és igazából sokféleképp érthetően írtad meg, így kíváncsi vagyok te vajon hogy szántad azokat a részeket. :)
Köszönöm, hogy olvashattam!
Xiumaru :)
Szia! :)
TörlésIgazad van, tényleg nem egyértelmű, mire gondolt Lisa odafenn, de közel jársz ahhoz, ami az én fejemben megjelent.
Azt igyekeztem szemléltetni Jonghyun mimikájával és mozdulataival, hogy szereti őt, még úgy is, hogy nem hisz a szerelemben. Úgy gondolom, annak az embernek "törnek le a szárnyai", és az nem hisz a dolgokban, akinek mélyebb fájdalma van egy szimpla csalódásnál; akit maga az élet tört össze. Jonghyun szerintem kellőképp szentimentális lélek ehhez a szerephez. :)
Lisa szárnyait a szerelem és a kettejük a szimbiózisa növeszti, de maga a szárny inkább a gyengéd erő, a gondoskodó céltudatosság, amivel képes a "vállaira venni" a másikat. (Belőle komolyságot nézek ki a cukisága mögött.)
Hú, remélem, érthető ez így. :D
Köszönöm, hogy itt voltál. <3
Bevallom őszintén, kissé megvagyok lepve. Ahogyan Xiumaru írta, igen sejtelmesre sikeredett, nekem Jonghyun és Lisa szexualitása, intimitása jutott eszembe, miszerint az odafenttel a gyönyört próbálod érzékeltetni.
VálaszTörlésNa, de az, ami meglepett (ok, látszik, hogy szétszórt vagyok, eh), tulajdonképpen az előző drabble, meg ennek a hangulata. Olyan más, tényleg hihetetlen, hogyan bánsz a szavakkal, egyszer teljesen bánatossá teszel, a másik pillanatban pedig totálisan boldoggá és önfeledté tudsz tenni. (Bevallom, kicsit irigy is vagyok.)
Nem tudnék most a kettő közül dönteni, hogy vajon melyik tetszett jobban, de az biztos, hogy mindkét írásod szerintem remekmű, és nem is tudnám mihez hasonlítani a tökéletes szóhasználatodat.
Köszönöm szépen az élményt! :)
Igazából most szándékosan hagytam homályban, mit is jelentenek a szárnyak és az odafent, mert maga a téma kicsit személyes, és szerettem volna, hogy ez ne érződjön túlságosan, mégis átélhetők maradjanak az érzések. Nagyon érdekes és elgondolkodtató nekem "írói szemmel" az is, hogy milyen különféle dolgokat láttok bele. :)
TörlésÉn pedig egyrészt boldog vagyok, hogy ennyire tetszik ez a két kis drabble, másrészt meg... remélem, nem veszed személyeskedésnek, ha azt mondom, szeretném, hogy egy kicsit érezd, amit én éreztem, mikor tőled olvastam. :)
Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt is elolvastad, és írtál. <3