Halloween, narancs és fekete (Loopy, Nafla)

Megjegyzés: A történet pontosan 350 szóból áll. Ajánlom mellé Loopy Take me című dalát; én ezt hallgattam írás közben. A zenét sajna egyedül Spotify-os linken tudom megosztani, mert máshol csak élő változatban van fenn.

Műfaj: drabble (ez esetben 350 szó), egyperces, angst

Figyelmeztetés: gyilkosság említés szinten, néhány véres képkocka, 14+, preslash (én kicsit langyosnak mondanám néhol a hangulatot)

A frissen faragott töklámpások narancsfekete árnyakat vetettek a fehér falakra. Loopy magányosan gubbasztott a félhomályban a konyhaasztalon könyökölve, hallgatagon meredve saját lámpása szépen metszett vonásaira.

Nem tett mécsest a tök belsejébe – felesleges lett volna, hisz’ úgysem csodálta meg az, akitől ezt várta. Barátja, Nick szokás szerint egy buliból csábított el közös lakásukba két feltűnően sminkelt, ám kissé suta, zsenge korú lányt, s a halloweennek hála nem is sokat kellett azon töprengenie, ezúttal milyen ürüggyel bírja rá őket, hogy beszálljanak az autójába.

Persze, munka közben azért az alkohol is fogyatkozni kezdett, vele együtt pedig a lányok gátlásai is. Feltörő kacajaik úgy vegyültek el Nick lágy tónusú, mégis magával ragadóan határozott hangjával, ahogy az olvadó viasz illata keveredett a sütőtök jellegzetesen édeskés aromájával.

Loopy abban reménykedett, a fiatalabb azért majd felismeri saját arcvonásait az általa faragott lámpásban. Hisz’ róla mintázta a szenvedélytől csíknyira keskenyedő, apró szemeket, a vaskos orrot, arcának barázdáit, ahogy nagyra tátja a száját, s égbe törő hajtincseit is. Ha pedig ez nem lenne elég, a maradék szeletkékből külön gonddal kifaragott még egy tökbelsővel töltött hamburgert és néhány szelet hasábburgonyát, melyeket a lámpás szája elé helyezett. Nick azonban minden figyelmét a szokásos szombat esti tevékenységére fordította.

Loopy már jól tudta, hogyan fog végződni az éjszaka. Fásult egykedvűséggel hallgatta végig, ahogy a könnyed csicsergést és az önfeledt, vidám nevetéseket tompa puffanások, átható, kétségbeesett sikolyok és kiáltások váltják fel. Végül minden újra elcsendesült, csak a sápadt falra vetülő árnyak járták tovább néma táncukat.

A mécsesek a konyhaajtóban megjelenő Nick apró alakját is meghosszabbították, akinek fehér pólóját és kezeit megannyi vöröslő csepp tarkította. Hangtalanul pettyezték vérszínűre az egyszínű kőpadlót is, ahogy végigszánkáztak a konyhakés hosszú pengéjén, keskeny utat rajzolva ki a másik vékony alakjáig.

- Segítenél, hyung? – Nick szemei a gyér fényben is szinte szikráztak az izgatottságtól, ám a lobogó árnyak eltakarták előle Loopy mély, ébenszín tekintetének sokatmondó csillogását.

Mielőtt egy fejbólintással felelt volna, az idősebb halovány ajkait keserédes mosolyra húzta a kimondatlan kérdés. Pillantása hosszan időzött a vértől mocskos kés pengéjén, majd barátja apró, diadaittasan ragyogó szemeibe nézett. Végül szinte fájdalmas lassúsággal emelkedett fel a székről.

És mondd, te nem szeretnél segíteni nekem?

...Ézemi...