Megjegyzés: A történet egy nevén nem nevezett orgonista
lány szemszögéből íródik, és Sóley I Will Never című dala ihlette. Ajánlom a hallgatását olvasás
közben, mert a mondanivaló mellett az ebben hallható orgonajáték grandiózusságát
is szerettem volna kicsit átadni a szövegben.
A történet egy írói gyakorlat eredménye, melyet Choi Xiumarutól kaptam: A helyszín és/vagy a
főszereplő legyen sötét, negatív, nem szimpatikus. A hangulat inkább
meghökkentő, mint szomorú legyen; olyan, amitől szinte borsódzik az ember háta.
(És
itt is megemlíteném, hogy Jongupból semmi hasonló szörnyűséget nem nézek ki,
csak az ő arcát választottam főszereplőnek.)
Műfaj:
drabble (ez esetben 500 szó), thriller
Figyelmeztetés: vallásos téma; erőszakos jelenetek
említés szinten; szereplő halála;
Újra felbúgnak az
orgona vastag porréteggel fedett fémsípjai, ahogy szikkadt, merev ujjaim
engedelmeskednek a láthatatlan huzalok és karok pontosan kiszámított,
összehangolt játékának. A mély szólam szívet remegtető dörgedelme úgy
kapaszkodik a magas szólam mennyei fenségességébe, akár egyik kéz a másikba, mikor
a hívők imára kulcsolják ujjaikat.
Te vagy minden
pillanatnyi áhítatos csend ura: a nehéz, zord téglafalaké, melyek visszaverve
felerősítenek minden neszt; az elméké és a szíveké, melyek e helyre betérve
alattvalóiddá lesznek. Hisz’ kiválasztott vagy, akit az Úr tejszőke hajjal
ajándékozott meg, akár az angyaloké, hogy vezesd az embereket. – Ezt plántálták
beléd gyermekként, s lám, igazuk is lett…
Karcsú alakodat
tekintélyes suhogással követi a koromszín vászonöltözet, mely tökéletesen simul
büszkén előrevetett mellkasod ívére, s a szószék kopottas, szúette lépcsőfokai halk
szűköléssel adják meg magukat méltóságteljes lépteid súlyának.
Örökké sápadt arcod
szinte éterivé fakul, ahogy az oldalsó rózsaablakon betóduló napfény
megvilágítja rezzenéstelen vonásaidat, s izzó ragyogásba vonja keskeny, éjszínű
bogárszemeidet. Hangod sokkal inkább lágy, mint tekintélyt parancsoló, egymás
után felreppenő szavaid mégis széles szárnyakat növesztve takarnak el a nyájad
szemei elől mindent, amit elfedni óhajtasz: Néma ámulattal figyelnek téged, és
csak a fényességedet látják.
Én is jól látlak a hátsó
karzatról, az orgona mellől, hisz’ gondosan beállítottál. Még arra is
figyeltél, hogy csillogó üvegszemeimet úgy fedje el a művi szemhéj játék
közben, mintha ekkor épp a billentyűkre pillantanék.
Pedig odalentről mindez nem látszik.
Egykor hószínű ünneplő
blúzom redőit már évtizedes por vastagítja, s nem szúr szemet senkinek
valószínűtlenül mészfehér járomcsontromra száradt arcom, és merev, mozdulatlan
testtartásom sem.
Ők kebledre borulva
siratják sorra nyom nélkül eltűnő kamaszleányaikat, s te minden alkalommal
megnyugvást adsz nekik ártatlanul lágy mosolyoddal, meleg öleléseddel és részvétteljes
szavaiddal. Folyton lesnek, várnak, s észre sem veszik, hogy szemeik világát épp
a ragyogásod vette el. Vakok leányaik kíváncsi, szerelemért sóvárgó pillantásaira,
korai vágytól parázsló orcáikra, de lopott szemérmetlen mozdulataidra,
érintéseidre is. Alantas álszentséged ébresztett bennük vágyakozást, ahogy egykor
bennem is:
Tizenkét éves voltam,
és azt mondtad, én vagyok az egyetlen csodád, a kincsed.
Azt mondtad, egy
kincset elzárva kell tartani a tisztátalan tekintetek elől.
Azt mondtad, Isten
azért teremtett engem, a nőt, hogy magamba fogadjalak.
Azt mondtad, te Isten
segedelmével begyógyítanád a sebet, amit apám okozott.
Mégis az ördögöt véltem
látni felbőszült vonásaid mögött, mikor a lelkem mélyéről előtörő fájdalom újra
és újra összeszorította a combjaimat, s te nem tudtál őutána az asszonyoddá tenni…
Szeretted az
orgonajátékom – hát megszikkasztottál, kitömtél, s örökre az orgona társaságába
helyeztél. Ezzel akartál megbüntetni és megőrizni; azt akartad, hogy mindent
lássak: Hogy miként teszed magadévá az engedelmeseket, hogy azután élettelen
porhüvelyüket a készülő új torony falába építve ajánld őket és a templomot Istennek.
Elzavartad a
kőműveseket, s magad végezted a munkát… Azt is láttam, ahogy napról napra mélyebbre
süllyed a főhajó mennyezete egy ponton, majd egy teliholdas éjen hatalmas
robajjal beszakad a félkész torony súlya alatt.
Te pedig ott hevertél a
templom hideg kövezetén, az ezüstfényben kavargó porszemcsék ködében mocskosan,
kitekeredve, a saját műved és az áldozataid maradványai alá temetve. Végre úgy
festettél kívülről is, amilyenné a bensődet változtatta az ördög, miután beléd
költözött…
...Ézemi...
...Ézemi...
Szia ^^
VálaszTörlésSosem olvastam még tőled, nem is tudom, hogy most miért keltette fel az érdeklődésemet a posztod, de azt hiszem, ezt mondhatom Isteni sugallatnak. Először is, imádom az orgona hangját, mindig is olyan hangversenyekre jártam, ahol orgona is jelen volt, mert egyszerűen maga a hangszer önmagában is olyan gyönyörű. Lényegre térve, a zene, amit belinkeltél, tökéletesen visszaadta a drabble hangulatát, jó hátborzongató. Őszintén, még egy kicsit meg is ijedtem. A másik meg, hogy úgy játszottál a szavakkal, hogy még levegőt sem mertem venni. Átadtad azt a fájdalmat, azt a nyomasztó érzést, és szinte azt sem tudom, hogy mit írjak. Csak annyit tudok mondani, hogy wow. Wow! Megemelem nemlétező kalapomat, így hajtok fejet előtted. (és úgy zárójelesen megjegyezném, szerintem ma nem fogok tudni elaludni ><)
Köszönöm, hogy olvashattam ^^
XingYi ♥
Szia! :)
TörlésValóban nem láttam még az oldalon a neved, így még nagyobb öröm nekem itt a soraidat olvasni.*-*
Igazából egyházi iskolás énekkarosként nekem is voltszerencsém közelebbről megismerkedni 1-2 templomi orgonával, talán ezért is fogott meg ebben a dalban első hallgatásra az orgona ereje. Szóval teljesen átérzem a hangszer iránti szeretetedet, és nagyon jólesik, hogy átérezhető volt számodra a hangulat. :)
Nagyon szépen köszönöm ezt a dicséretet; mosolyt csaltál az arcomra vele. <3
És még egyszer köszönöm, hogy elolvastad ezt a kis szösszenetet, és írtál nekem. :*
Szia!
VálaszTörlésNagyon gyors voltál, ezért külön gratulálok!:) Teljesen igazad volt abban, hogy mostanában írtál már hasonló hangulatú írást, az ok, hogy ez bennem nem realizálódott, hogy a legutóbbi írásodat csak most, ezzel együtt, olvastam csak el. Mindezzel együtt sem kérek bocsánatot azért, hogy miattam megint ilyen negatív érzetű történetet alkottál, ugyanis kár lenne ezért a történetért. Én nagyon örülök, hogy ezt megírtad.:) Kétszer el kellett olvassam, hogy biztosan jól értettem-e a történetet. Sosem gondoltam, hogy ilyesmiről fogsz írni, én magamnak, soha nem jutott volna eszembe egy ilyen eredeti, horrorfilmekbe illően megrázó történet. Attól a kettősségtől, illetve ellentéttől, ami a"főgonosz" belső jelleme és vonzó külseje között feszült, vált ez a történet igazán megrázóvá, s persze a vallásos közeg is adott az egésznek egy érdekes színezetet. Még hasonlót sem olvastam még soha. Talána texasi láncfűrészesben volt, ha jól emlékszem egy olyan város, ahol a házakban, csak kitömött bábuk voltak, emberek helyett. Ezeket a képeket idézte meg a történeted, ami csak azt mutatja, hogy tökéletesen sikerült megoldanod ezt a feladatot is. Két részletet ki kell emeljek megint, ugyanis nagyon-nagyon megtetszettek:
- szószék kopottas, szúette lépcsőfokai halk szűköléssel adják meg magukat méltóságteljes lépteid súlyának.
- Folyton lesnek, várnak, s észre sem veszik, hogy szemeik világát épp a ragyogásod vette el.
Mindkettő annyira gyönyörűen van megfogalmazva, hogy az ember beleborzong a tudatba, hogy egy gyilkosról olvas épp. Nagyon köszönöm, hogy megalkottad ezt a történetet, szerintem igazán egyedire, és szokott módon igazán értékesre sikerült novella volt. Köszönöm, hogy olvashattam!
U.i.: Már az előttem kommentelő +1új olvasóért megérte még egy sötét hangulatú történetet írni szerintem:P:)
Xiumaru^^
Szia! :)
TörlésIgazából csak az első pillanatban volt egy kis ellenérzésem a témával kapcsolatban, utána minél többet gondolkodtam azon, mit is lehetne ebből kihozni, annál közelebb került hozzám újra a sötétség. :P Írni pedig már kifejezetten jólesett; hálás vagyok neked ezért az ötletért. :)
A szempontjaid mellett a zene volt az, ami inspirált, és ez alakította legintenzívebben a történéseket. A vallásos színezet és a "mennyei fénytől övezett gyilkos" gondolata is innen eredt.
Bevallom neked, azt a filmet pedig nagyon sokszor meg akartam már nézni, mert az egyik barátnőm nagy kedvence, de valahogy mindig elmaradt, úgyhogy ez a hasonlóság nem volt szándékos. :) Nagyon-nagyon boldoggá tesz viszont az, hogy egyedinek és ilyen élvezhetőnek érezted olvasás közben a történetet. *-*
Én tartozom neked ismételten köszönettel a kihívás kitalálásáért. :) Mivel az eredmény elnyerte a tetszéseteket, ezáltal úgy érzem, talán én is adhattam ezzel valamit nektek, olvasóknak.
Köszönöm neked, hogy mindig támogatsz, és ilyen részleteket kiemelő, minőségi véleményt, már-már kritikát hagysz itt magad után; nagyon sokat jelent. <3