Engesztelés a föld felett (Onew & Key)

Néha észre sem vesszük, hogy egyszerűen elsétálunk amellett, akit szeretünk; nem foglalkozunk a vágyaival, elsiklunk afelett, hogy kimutassuk az érzéseinket. Néha pedig ez a valaki a leglehetetlenebb helyzetben ébreszt rá minket, mekkora hibát követtünk el, így követelve jogos elégtételt...

Ez a történet két szemszögből íródott. Jinkit Kirichan személyesíti meg - akinek ezúton is köszönöm, hogy bevezetett a szerepezés világába -, az ő részei kék színűek, én pedig Kibum bőrébe bújtam, akinek rózsaszínnel szedtem a sorait.

Műfaj: szerepjáték, smut
Figyelmeztetés: yaoi és 18+

  

Már megint Japánba repültünk, de ezúttal sem unatkoztunk; az egész gép tőlünk zengett, főleg Minho kacagásától, aki teli szájjal hahotázott. Legtöbbször elmegy az étvágyam az ilyesmitől, de most nagyot kordult a gyomrom, figyelmeztetve, hogy semmit se ettem még aznap.

Jinki szokás szerint mellettem ült, s térdemen körözött mutatóujjával. Szereti a rövidgatyáimat, mert így mindig simogathatja a bőrömet; legalábbis ezt súgta a fülembe, majd meghallotta gyomrom hangját, és elővette a szendvicsemet a táskámból. Nem adta volna csak úgy ide, nem... Valamit várt érte.

***

Egész végig próbáltam mosolyogni, de egyáltalán nem voltam jó kedvemben, mert már olyan rég voltam kettesben Kibummal, erre meg... Most jön ez a hülye japán turné, ami romba dönti az én nemi életem. Alig lesz alkalmunk együtt lenni, sőt... A többiek is a nyakunkon fognak lógni, de nekem most kell Bum. Most azonnal!

- Azt hiszed, ilyen könnyen megkapod? - vigyorodtam el, mikor nyúlt a szendvicsért. - Ahhoz meg kell tenned pár dolgot - suttogtam a fülébe.

Kibum már valószínű unhatta, vagy nagyon éhes lehetett, mert egy "csak mondjad már" fejet láttam magam előtt.

Mindig ilyen. Teljesen ki vagyok készülve, és ő mindig ilyen! Nem érzi, hogy már nem bírok magammal? Még a végén a sok ellenkezésével azt váltja ki belőlem, hogy megcsaljam. Bár... úgysem lennék rá képes.

        - Szopj le!

***

- Hogy mi? Itt? - kerekedtek nagyra a szemeim, miután arra kért, szopjam le. Persze, a kelleténél hangosabbra sikerült a kiakadásom, így hirtelen mindenki elhallgatott. - Nem, nem foglak megetetni, ne is várd! - játszottam az agyam a többiek előtt, ami ki is váltotta a megfelelő hatást.

-Bébi Jinki kér egy cumit? - gügyögött Minho, mire belőlem is kitört a röhögés. Szerelmem viszont láthatóan nem találta ezt viccesnek, összevont szemöldökkel méregetett, ujjbegyeit pedig a combomba mélyesztette. Csak nem...?

***

Mi a...? Direkt húzza az agyam? Szép! Majd meglátjuk, hogy mit kap, ha kér valamit tőlem.

- Jól van, Kibum... - néztem rá mérgesen, majd hozzávágtam a szendvicset és kimentem a mosdóba.

Velem nem fog szórakozni! - léptem be a kis helyiségbe. A tükörbe néztem, majd nagy levegőt vettem és tudtam, akármilyen ideges is vagyok, az azért van, mert nem vagyok kielégülve napok óta.

Bezártam az ajtót, majd kigomboltam nadrágomat és az alsómba nyúlva elővettem elhanyagolt tagomat. Óvatosan húzni kezdtem a bőrt, s lelki szemeim előtt Kibum kéjes nyögései jelentek meg. Annyira hiányzik már, hogy ahhoz a tökéletes bőréhez érjek.

Legnagyobb élvezetemet azonban egy hangos kopogás zavarta meg. Bum volt az. Tudta, hogy én vagyok bent, és követelőzött, hogy engedjem be.

Azt várhatja. Ha ő ilyen, akkor én is! - dünnyögtem magamban. Viszont mikor próbált bocsánatot kérni, megenyhültem.

         - Akkor nyögjél egy kicsit és beengedlek! - mondtam az ajtó másik oldaláról vigyorogva.

***

Ennyire kíván? Bár, ha belegondolok, nem is igazán emlékszem, mikor voltunk utoljára együtt. Á, megvan, a musical után. Cseppet sem zavarta, hogy nyakig ki vagyok festve, mindenkit elzavart, és magunkra zárta az öltöző ajtaját. Ó, a teste, a hangja... De pont egy vécében? Aish, se tisztaság, se kényelem. Mégis, mi a fenét csinálhat még odakint?

- Jinki, engedj be, kérlek! - kopogtam a vécéajtón. - Sajnálom, hogy elhanyagoltalak - próbáltam szinte az ajtóra simulni, hogy mások ne hallják, mit mondok.

- Akkor nyögjél egy kicsit, és beengedlek.

Most tényleg éppen…? Ó, miért ilyen jó a fantáziám? Ezzel az egy mondattal elérte, hogy én is őrülten kívánjam.

- Ne csináld! Ne csináld nélkülem, kérlek! Nem bánod meg, ha beengedsz - tapadtam az ajtóra. Elképzelni, mit művel magával azonnal megkeményített odalent. 

***

Ah... Most meg már jönne. Hát, kicsi Bummikám, megszívtad, mert most én foglak téged elutasítani. 

-  Sajnálom - mondtam játékosan -, de ha nem nyögsz, nincs semmi! - vigyorogtam. 

Először csak zsörtölődést hallottam a vécéajtó másik oldaláról, később azonban egy halk nyögés is felcsendült. Elképzeltem, hogy belepirulva nézeget jobbra-balra, hogy jön-e valaki, miközben ő nyögdécsel.

          - Nem hallom! - mondtam, ahogy újra játszadozni kezdtem magamon. - Hangosabban!

Kibumot egyre jobban hallottam, ami annyira beindított, hogy alig kellett pár másodperc ahhoz, hogy elérjek a csúcsra, de akkor hirtelen elhallgatott. 

- Va-valami baj van? - hallottam meg egy női hangot. Talán a stewardess lehetett.

***

Ne már! Csak nyögjek, miközben ő simogatja azt a tökéletesen szép farkát? - nyöszörögtem az ajtó előtt, de hajthatatlan volt. Elnéztem mindkét oldalra, szerencsére senki se tartott arrafelé, így eleget tettem a kérésének. Persze, szokás szerint telhetetlen volt, azt akarta, hogy hangosabb legyek.

Hallottam a szuszogását, és egyre szűkösebbé vált a nadrágom, miközben szinte az ajtóra cuppanva nyögdécseltem. Ez már kínzás...

Ekkor viszont cipősarkak kopogását véltem hallani, és gyorsan vigyázzba vágtam magam.

- Valami baj van? - kérdezte a stewardess.

- Ööö, semmi, csak... a barátom összekente a... kedvenc tollamat lekvárral, és most lemosatom vele - nyögtem ki az első dolgot, ami eszembe jutott. A nő biztos komplett hülyének nézett, de legalább elhúzott, Jinki viszont jól szórakozott odabent, elfojtott kacagásából ítélve.

***

Toll? Ez hülye... Jézusom, Kibum! - alig bírtam visszatartani a nevetésemet. A jókedvemnek "hála" - inkább szerencsétlenségre -, már nem is voltam olyan kemény. Felhúztam nadrágom és újból nekilapultam a műanyagnak.

Mikor hallottam, hogy elmegy a stewardess, akkor kinyitottam résnyire az ajtót, és berántottam rajta Kibumot. Ijedve esett a karjaimba, majd mikor bezártam kulcsra az ajtót, műanyag lapnak nyomtam.

-  Na, szeretnéd, hogy játszadozzak rajtad? - bal karomat mellé támasztva néztem nagy szemeibe. - Mert rossz voltál, ezért megbüntetlek - suttogtam ajkaimba harapva. Kínozni akartam, nem szerettem volna neki megadni azt, amit szeretett volna. - Lássuk, meddig bírod - hajoltam még közelebb arcához, s szinte már alig volt köztünk valami. Éreztem bőre melegségét és szapora lélegzetét hozzám csapódni. 

Kezeimet óvatosan végigvezettem felsőtestén, és mikor majdnem ágyékához értem, egyből odakapta kezét.

-  Mi az? Nem akarod? - nevettem huncut módon, majd megragadtam mind a két karját és feje fölé szorítottam egyik kezemmel. A jobb tenyerem oda kúszott, ahova szeretett volna, mire egy kéjes nyögés hagyta el a száját. - Szeretem, amikor ilyen vagy. 

***

Nem nyugodott le, sőt... Magának akart, úgy, ahogy ő szeretné. Próbáltam neki ellenállni, de csakhamar lefogott, míg épp csak annyira ért hozzám, hogy szinte fájjon.

-  Ha elengedsz, megkapod, amit szerettél volna - lihegtem fülébe, és hogy segítsek neki a döntésben, végignyaltam forró nyakán, amit egy halk nyögéssel díjazott. Lassan lecsúsztak rólam a kezei, így én is szabaddá váltam. - Azonnal nekem esnél? - tapadtam ajkaira, és éreztem, ahogy elernyednek izmai.

Végre hozzáfértem testéhez, amit azonnal birtokba vettem, pólója alá nyúlva. Fokozatosan haladtam lefelé, míg el nem értem a legszebb részét.

***

Mikor végignyalt érzékien nyakamon, tudtam, hogy ott nekem végem, és nem tehetek ellene semmit, pedig most tényleg meg akartam büntetni. Nem akartam hagyni magam, egyáltalán nem. 

Azonban, ahogy keze lecsúszott rám, felnyögtem. 

Nem engedem magam! - vettem ismét át az irányítást. Megfogtam rakoncátlan kezét és mellkasához szorítottam. Egész testemmel a műanyagfalnak nyomtam és homlokommal az övének dőltem. 

-  Most tényleg nem az lesz, amit te akarsz - suttogtam kéjesen, majd megharaptam ajkát, amire felszisszent. - Annyira felfalnálak, de most nem csinálok semmit. Mondtam, hogy megbüntetlek... - mosolyodtam el szélesen. Megnyaltam orra hegyét, majd felső ajkát. Mohón kapott volna ajkam után, de én nem engedtem neki. - Nem, nem! - mondtam szórakozottan. - Majd, ha jó leszel - simítottam végig oldalán, erre megrezzent. - Legszívesebben letépném rólad a ruhád, aztán mélyen beléd tolnám, úgy... ahogy szereted. Hangosan nyögdécselnél alattam és azt kívánnád, hogy még mélyebben, még gyorsabban, még izgatóbban dugjalak - nyaltam meg füle hegyét is. - De... rossz voltál... - hajoltam elé. - Nem kapsz semmi ilyet - vigyorogtam.

***

Kéjes hangján ecsetelte, miket tenne velem. Tudta, hogy úgy is kínozhat, ha hozzám se ér, mégis, minden eszközt megragadott, hogy tovább szítsa a belsőmben tomboló vágyat. Mindjárt szétrobbanok, de tudom, hogy ő sem bírja ki sokáig. Bal kezemet viszont szabadon hagyta. Óvatlan voltál, édes...

-  Tudod... mielőtt lefogtál, épp arra készültem, hogy jó legyek hozzád - néztem hívogatóan szemeibe. Nem adhattam meg magam neki, még nem; abban pedig szinte biztos voltam, hogy ennek képtelen ellenállni, bármilyen kanos is. - Megszabadítottalak volna ettől - markoltam meg formás hátsóján a vékony anyagot, mire megszorította fogva tartott kezem -, felültettelek volna a vécékagylóra - araszoltam ujjaimmal oldalán és hasán -, és kényeztettem volna ezt itt - markoltam rá duzzadó férfiasságára, mire halk nyögés párolgott ki ajkai közül. - Leszophatlak gyorsan és egyszerűen, de ha átadod nekem az irányítást, sokkal maradandóbb élményben lesz részed - fogtam két ujjam közé selymes makkját, amit már tökéletesen éreztem nadrágján keresztül is.

Sóhajtva nyomta merevségét tenyeremhez. - Tudom, mire vágysz. Büntethetsz, és irányíthatsz, és akkor két perc alatt elélvezel, de ha elengedsz, azt is elfeledtetem veled, hogy lehet rám haragudni - duruzsoltam a fülébe, és éreztem, hogy enged a szorítása. - Gyere - toltam a vécé felé ígéretemhez híven, melynek lecsuktam fém tetejét.

***

- Gyere - ragadta meg csípőmet és ráültetett a vécére.

- Ugye, tudod, ha valami rosszat csinálsz... én nagyon meg tudlak leckéztetni - néztem csillogó, rókaszemeibe. 

Egy sunyi mosoly jelent meg a szája szélén, majd egy kicsit letornászta rólam a nadrágot és úgy nyúlt már napok óta kielégítetlen részemhez. Lassan, szinte kínzóan mozgatta azokat a vékonyka ujjakat körülöttem, ami teljesen kikészített. Vágytam arra, hogy érezzem nyelvét magamon, ha már ilyeneket ígérgetett. 

- Kibum... - ragadtam meg haját -, ha nem csinálsz valamit, akkor sajnos nem lesz sok szereped, csak alattam nyögni - hajoltam közel füléhez. Már nem tudtam rendesen venni a levegőt, csak kapkodtam utána. - Bár... azt szereted... - simítottam végig arcán, majd egy vad csók után ágyékomra hajtottam fejét. 

***

- Hová sietsz, édes? Még csak negyed órája szállt fel a gépünk, több mint egy fél óránk van – leheltem rózsaszínű makkjára, mintha csak egy mikrofonba beszélnék. Persze, azonnal arra utasított, hogy csak csináljam. – Jól van, ha ezt akarod… - fogtam rá merevségére a makkja alatt, és azonnal számba szippantottam azt.

Nyelvem táncot járt legérzékenyebb része körül, mire kéjesen nyögdécselni kezdett. Ujjaimat ellazítottam, és épp olyan tempóban kezdtem le-fel húzogatni a bőrt, ahogy ő szereti. Tudtam, hogy ezt nem bírja sokáig, de a biztonság kedvéért másik kezemmel a heréi mögé nyúltam. Jól ismertem érzékeny pontját, és ahogy rátapintottam, az egész teste megremegett.

Lefogta a kezem, azzal, hogy nem akar ilyen hamar elmenni.

- Na, tessék… Miért nem hallgattál rám? – hajoltam füleihez, majd hirtelen a kellő helyen megszorítottam egyre keményedő férfiasságát, miközben elvettem a másik kezem. – Így már jobb egy kicsit, igaz?

***

Direkt játszadozott velem. Tudta nagyon jól, hogy ott milyen érzékeny vagyok és csak azért is birizgált. Annyi ideig hagyta, hogy szenvedjek nélküle, most nem élvezhetek el ilyen könnyen! 

Remegtem egész testemben, de mihelyst elemelte kezét heréim mögül, egy nagyot sóhajtva megkönnyebbültem.

- Így már jobb egy kicsit, igaz? - kéjesen dörmögött a fülemben.

- Ha... - lihegtem -, harc... hát legyen harc! - ragadtam meg kezét, ami épp egész hosszomat kényeztette. Magamhoz szorítottam vékony derekát, ami már annyira hiányzott - jól esett végre így érinteni őt. - Tudhattad volna, hogy ha a tűzzel játszol, akkor megégeted magad. Már annyira régen voltam veled, édes. Túlságosan is szenvedtem miattad. Elvonási tüneteim voltak, és valahogy már untam a saját érintésemre elélvezni. De tudod, mi volt a legszebb? Hogy akármennyire is haragudtam rád, nem bírtam mást magam elé képzelni - haraptam bele megfeszült nyakába, ami egy halk sóhajt váltott ki belőle. - És most végre itt vagy. Legszívesebben egy ágyban marcangolnálak darabokra, ízlelném a forró ajkad, érezném kemény farkad és markolgatnám azt a kis formás segged - csaptam rá egyet hátsójára, majd belemarkolva élveztem a nekem kijárt kis örömömet. 

***

Hirtelen magára rántott, és a csípőmhöz nyomta merevségét, miközben arról szövegelt, mennyire kiéheztettem, mégis csak rám vágyott, akárhányszor magához nyúlt.

Mocskos szavai és érintései nyomán még inkább bekeményedtem, ő pedig a hátsómba markolt. Visszacsúsztattam kezem a férfiasságára, és újra kényeztetni kezdtem, hosszan, de mégis egyre erősebben, míg ő még mindig maga fölött tartva kezdett nyögdécselni.

Végignyaltam kulcscsontján, majd a bordáinál álltam meg. Harapdálni kezdtem oldalát, miközben újra szorosabbra fontam az ujjaim legszebb része körül, és gyorsítottam a tempón.  Egyre hangosabb sóhajai nyomán úgy éreztem, szétszakad rajtam a nadrág.

Akarom őt. Érezni akarom az érintését, a bőre simaságát, a lökéseit. Vágyom rá, hogy újra az övé legyek, csak az övé.

Hirtelen megálltam, és a fülébe leheltem:

- Akkor tedd meg, amit szeretnél.

***

Ahogy elhagyták azok a hangok száját, én úgy váltam egyszerre gyengévé és erőssé. Mindig ilyen kettősséget tudott kiváltani belőlem, akár egyetlen szavával is. Imádtam minden mozdulatát: azt a gyönyörű, néha mégis flegma tekintetét, azokat a jellegzetes ajkakat, a puha haját, ami a tökéletes arcát keretezte. Még ismerni sem kellett ahhoz, hogy beleszeressek, - a külseje már magával ragadott. 

Sosem voltunk azok a romantikus típusok, most mégis arra vágytam, hogy lassan és érzékien tegyem magamévá őt. Azonban valahol belül féltem attól, hogy ha ilyen lennék vele, akkor nem szeretne viszont. Tudtam, hogy ez hülyeség, egyáltalán nem valós feltevés, én mégis ezt éreztem.

- Kibum... - leheltem forrón arcára. Szemeibe néztem és bágyadtan vizslattam őt. Kételyek járták át a testem, én akkor is ki akartam mondani a mindkettőnk által annyira tudott tényt.

Bum megállt, nem mozogtak ujjai, csak engem figyelt s lágyan elmosolyodott, mintha sejtené, hogy szükségem van erre.

- Annyira... - döntöttem homlokomat az övének és egy nagyot szippantottam mámoros illatából -, hiányoztál. 

Megremegtem, mert nem reagált semmit. Féltem, hogy talán csak a vad énemet szereti. Óvatosan simogatni kezdtem orrommal arca bőrét, majd egy lágy csókba hívtam őt. Annyira puha és édes. 

         - Szeretlek, Kibum. Nagyon...

***

Azok az édes csíkszemei, amelyek egyszerre sugároztak vidámságot és vadságot, most valami mást mutattak. Most láttam bennük, hogy szeret, bár csak annyit mondott, hiányoztam neki.

Szerettem volna kimondani, hogy én is ugyanígy érzek, mindennél jobban imádom a hangját, a nevetését, a dilis vicceit; azt, amikor részeg, és közben hülyeségeket csinál, mikor leaderként letol, de aztán az ágyban kiengesztel. Mindent, ami ő, a gyönyörű testét, és a csodálatos lelkét, a vadságát, az érzelmeit… Annyi mindent akartam mondani neki, de nem jött ki hang a torkomon, pedig jól láttam, hogy a válaszomat várja.

Arcomhoz dörgölőzött, mire végigfutott rajtam a hideg; annyira hiányzott a gyengédsége. Végre megcsókolt, lassan és érzékien, ahogy már nagyon rég. Karjaiba simulva fogtam meg óvatosan arcát, miközben egymást ízlelgettük.

- Én is… nagyon szeretlek, Jinki - távolodtam el tőle egy pillanatra, mire sugárzó szemekkel húzott újra közelebb magához. Újabb lágy csókba vont, miközben gyengéden vetkőztetni kezdett. Miért nem vagy többször ilyen?

***

Kibum érintése megértette velem, hogy semmi okom sincs a félelemre, mert ő itt van és szeret, ahogy eddig is tette. 

Most valahogy nem jöttek a szavak, pedig minden szeretkezésünk alkalmával sugdostam valamit fülébe. Nem tudtam semmit mondani; valahogy olyan volt az egész, mintha maguk a mozdulatok fogalmazták volna meg, mennyire imádom őt. Azt, hogy én hogyan érzek iránta, emberi nyelven nem lehetett érzékeltetni. 

A ruhák csak fogytak Kibum testéről, így láthattam hófehér bőrét, amit annyiszor megjelöltem már fogaimmal. Volt egy anyajegye a hasa bal oldalán, azt mindig is szerettem. 

Felsőtestét simogattam, míg szerelmes pillantásait álltam. Aztán megállapodtam annál az apró barna pöttynél, s lenéztem rá. Épphogy hozzáértem. Féltem, hogy talán eltűnik, ha kicsit durvábban érinteném. Lehajoltam és leheltem egy lágy csókot a piciny jegyre, majd visszatértem az ajkaira. Lassan ízlelgettem, majd óvatosan megfordítottam őt.

Hallottam, hogy nagyokat sóhajtva passzírozza kezét az ajtónak, ahogy én hátához simulva halmoztam el csókokkal nyakát és vállát. Tenyeremet ágyékára vezettem és érzékien simogatni kezdtem, míg másik kezemmel hátsóját kényeztettem. 

***

Mindig felizgatott, ha vadul nekem esett, de gyengédségével mutatta meg igazán, mit is érez irántam. Teljesen más volt ilyenkor, mint az életben. Tökéletesesen átadtam magam neki, ahogy lágy szellőként ért minden apró csókjával bőrömhöz.

Rátalált az anyajegyemre, amelyet mindig szeretett, és óvatos gyengédséggel kezdte puszilgatni. Újra az ajkaimra tapadt, és éreztem, hogy minden apró sejtem érte lüktet.

Az ajtó lapjának támasztott, majd csókolgatni kezdte a hátam. A forró borzongás össze-vissza futkosott testemen érintései nyomán. Minden csókja egy-egy apró szerelmi vallomás volt, egy darab a szívéből. Nem akartam, hogy az én hangomat is meghallják odakint, de képtelen voltam visszatartani sóhajaimat, amelyek utat törtek maguknak ajkaimon át.

Már nem csak a testem akarta őt, a szívem is érte sóvárgott.

Ahogy hozzám dörzsölte duzzadó férfiasságát, nekifeszítettem csípőmet, ő pedig óvatosan tágítani kezdett ujjaival, miközben másik kezével a makkomat simogatta. Nem éreztem fájdalmat. Lehunyt szemmel élveztem, amit velem művelt, eggyé akartam válni vele, és közben figyelni gyönyörű arcának rezdüléseit.

Átfordultam, és dús ajkaira tapadtam, míg ő végigsimítva combjaim, alájuk nyúlt, így emelve fel. Dereka köré csavartam lábaimat, ő pedig óvatos gyengédséggel hatolt belém.

Most éreztem csak, mennyire hiányoztak lassú, és mély lökései. Minden mozdulatával az ajtóhoz préselt, én pedig egyre hangosabban nyögdécseltem. Már nem érdekelt, ki hallja, a világ elolvadt, csak mi ketten voltunk, eggyé olvadva, egyként létezve.

***

Az imádatos lábait magam köré fontam, s úgy helyeztem makkomat hátsójába. Egy pillanatig vártam, majd ahogy ajkait csókoltam, teljesen belé merültem. Nem gyorsultam fel, lassan mozogtam benne. Ki akartam élvezni minden percét, hogy együtt vagyunk.

Nagy, sötét szemeibe néztem, ezzel elérve azt, hogy elvesszek tekintetében. Karjai erősen fogták nyakamat és minden egyes lökésemnél kaptam egy gyengéd karmolást vállamba. Olyan érzékien és élvezetesen nyögdécselt alattam, hogy én sem bírtam ki hangok nélkül. 

Jobban ráfogtam hátsójára, hogy még mélyebben lehessek benne. Ez ki is váltotta a kellő hatást Kibumból: fejét az ajtónak szegte és egy sikoltást hallatott. Tudtam, hogy hol az a pontja, amit ha eltalálok, akkor csak pár pillanat és elélvez. Akartam, hogy most ne a durva, mégis őrjítő szeretkezésünk legyen, hanem a lágy és kedves egyé válásunk, ami beteljesülni látszott. 

A könnyű teste karjaimban egyszer csak megrándult, majd remegésbe kezdett. Újra ajkaimhoz hajolt, és hagytam, hogy most ő irányítsa vágyakozó csókunkat. Amikor számba harapott s erősen megmarkolta hátamat, éreztem, hogy forró nedve a hasfalamnak csapódott. 

Sóhajtozva hajolt el tőlem, én meg úgy néztem kielégült arcát. A csapzott haja, szétcsókolt, vörös ajkai, édes szempillái és az az ellenállhatatlanul édes orr volt az, amit láttam magam előtt, ahogy kicsusszantam belőle, s elélveztem.

***

Körmeimet nyakába mélyesztve húztam még közelebb magamhoz. Mellkasom az övének feszült, mikor teljes hosszában belém mélyesztette férfiasságát. Ebben a pozícióban szinte azonnal képes volt megtalálni gyenge pontomat, mire egy önkéntelen sikoly szakadt fel torkomból.

Belül is szinte simogatott, miközben tovább kényeztette a férfiasságomat. Nem is emlékszem, mikor volt utoljára ilyen édes velem. Szuszogva kutattam dús ajkait, melyek között szinte elvesztem. Mindig is imádtam őket. Annyira selymesek voltak, annyira tökéletesek… Élvezetem arra késztetett, hogy egy hangos nyögést közéjük hintve beléjük is harapjak.

Testem önkéntelenül remegésbe kezdett, ahogy a gyönyör hullámai végigfutottak gerincoszlopomon, majd kilövellve partot értek. Minden porcikám bizsergett a kielégüléstől, de a szívem még mindig utána vágyakozott, pedig ott volt velem. Ezzel a sóvárgással gyönyörködtem arcvonásaiban, majd homlokára tapadt tincsei közé vezettem ujjaim.

Ő sem bírta tovább, kihúzódott belőlem, majd – lecsúsztatva tenyerét a combomról – óvatosan letett. Kezemmel rámarkoltam férfiasságára, így hozva el neki a beteljesülést.

Édesen szuszogott a nyakamba, majd újra szerelmet vallott, miközben maga felé húzva szorosra fonta körülöttem a karjait.

Annyira hiányzott. Hogy nem vettem észre? Teljesen érdektelenné válva tettem a dolgomat, fel sem fogtam, micsoda kincs mellett sétálok el nap mint nap, anélkül, hogy úgy bánnék vele, ahogy megérdemli.

- Én is szeretlek, Jinki. Nagyon-nagyon szeretlek. És eszméletlenül hiányoztál, csak nem tudtam róla. Meg sem érdemeltem, amit most kaptam tőled.

Persze, vigyorogva ecsetelte, hogy még bármikor megbüntethet, mégis megköszönte nekem ezt a röpke együtt töltött időt. - Ha valaki köszönettel tartozik kettőnk közül, az én vagyok. Köszönöm, hogy a hanyagságom ellenére sem csalsz meg, hogy elviseled a hisztijeimet, és azokkal együtt is szeretsz, de leginkább azt, hogy vagy nekem – túrtam újra izzadt tincsei közé, lágy puszit lehelve homlokára.

***

Szorosan öleltem magamhoz és hallgattam a kis mondandókáját, amin csak mosolyogni tudtam. 

- Mióta vagy te ilyen... - néztem szemeibe vigyorogva -, nyálas? - nevettem el magam, mikor kaptam egyet a fejemre, azzal a szöveggel kísérve, hogy én mindent elrontok. 

Igazából nagyon jól esett nekem, hogy ennyire őszintén beszélt velem. Imádtam minden egyes porcikáját és ez a szeretkezés annyira jól esett nekem. Nem csak testemnek, de lelkemnek is, ami felpezsdítette vérem.

Összeszedtük magunkat, felöltöztünk és kimentünk a többiekhez. Az igaz, hogy az utasok furán vizslattak minket, ami egy kicsit irritált, de tudtam nélkülözni őket, mert életem szerelme fogta a kezemet, akit soha nem akarok elengedni.

Kirichan és ...Ézemi...