Egy párkapcsolat sosem csak két
emberről szól; mindig ott vannak a körülmények, amelyek belefészkelik magukat
az életükbe. Ha felismerik, hogy ezek tolják egyre távolabb őket egymástól,
mégsem tudnak megszabadulni tőlük, vajon mit tesznek?
A történet komolytalannak tűnhet a
hangnem és a szexualitás miatt, de remélem, a mögöttes tartalom is
érződni fog olvasás közben.
Műfaj: fluff
Figyelmeztetés: 18+ és yaoi
Ahogy a reggeli napfény narancssárgára
színezte szobájának falát, Taemin ásítva nyújtózott ágyában. Lelógó jobb lábát
maga mellé húzta, majd a másikat addig tologatta a takaró alatt, amíg lábfeje
bele nem ütközött a mellette békésen szuszogó Key bokájába.
A fiú dünnyögve dörzsölgette szemeit,
legszívesebben visszatért volna az álmok világába, de szerelmének más tervei
voltak. Odacsusszant hozzá a paplan alatt, és puha ajkaival apró csókokkal
hintette be nyakát.
- Hjaa,
aludni szeretnék, hagyjál! - nyöszörögte rekedt hangon amaz, még mindig csukott
szemekkel, majd elfordította fejét, és csakhamar hátat is fordított párjának.
Taemint azonban nem volt ilyen egyszerű
feladat eltántorítani szándékától. Arcára ártatlanul ördögi mosolyt vont a fejében
megszülető kép, amely szemei előtt lebegett. Átölelte szerelmét, ujjait
becsúsztatta annak pólója alá, és simogatni kezdte a fiú mellkasát, miközben ajkait
végighúzta a fülkagylóján, gyengéden érintve azt nyelvével.
- Ah,
kérlek... - nyögte a szenvedő alany, és próbálta lefogni a másik kézfejét,
kevés sikerrel. Taemin ajkai szélesebb mosolyra húzódtak, úgy tett, mint aki
felhagy a próbálkozással: kihúzta a kezét Key pizsamája alól. Ujjai viszont
csakhamar végigszaladtak a fiú hátsó felén, majd csípőjén keresztülfutva a legérzékenyebb
pontján állapodtak meg.
- Most miéért? - nevette el magát
elcsigázottan Key, de abban a pillanatban, ahogy szerelme szakavatott módon
beférkőzött alsójába, halk sóhaj párolgott ki rózsaszín ajkai közül. Taemin
lassan szorosabbra vonta csípőjén az ölelését, gyengéd, de annál érzékibb
érintéseivel apró nyögéseket kiváltva belőle.
- Ha
már így felpiszkáltál, nem menekülsz – lehelte Key, és szembefordult vele, majd
oldalán végigcsúsztatva ujjait, a fiú csípőjébe markolt, és átfordította őt,
hogy fölé kerülhessen. Tekintetét végigfuttatta Taemin gyermekien bájos
arcvonásain, dús ajkain, hívogató, porcelánfehér nyakán, és egy pillanatra eltöprengett
azon, vajon melyik a legkívánatosabb közülük.
Ekkor azonban úgy vágódott ki az ajtó,
mintha keretestől tépték volna ki, és mielőtt még a két fiú felfoghatta volna, mi is
történt, Minho már ott állt az ágy előtt. Összevont szemöldöke nem éppen a
megbánásról tanúskodott, amiért mindenféle jelzést vagy engedélykérést
nélkülözve berontott hozzájuk.
- Hjaa, már tíz óra elmúlt, ti meg még
mindig itt fetrengtek? A bácsikám negyed órán belül itt lesz, elfelejtettétek? Jól
tudjátok, mi a feltétele annak, hogy nálunk tölthessétek a hétvégét! – tette
csípőre a kezét, mintha csak arra várt volna, hogy szavára a fiúk azonnal
kipattanjanak az ágyból, és rohamléptekkel kövessék őt.
- Mondd, te nem ismered a kopogás fogalmát? – fordította hátra a fejét
Key, majd óvatosan lemászott Teaminről. Választ viszont már nem kapott
kérdésére, mert Minho ugyanolyan gyorsan tűnt el a szobából, ahogy megjelent.
*
- Remek… - motyogott maga elé Key, ahogy ruhái közt turkált a szekrényben. Általában
nem ijedt meg a munkától, sőt, emennyire tudta, kivette a részét minden
feladatból, de ebben a pillanatban inkább csinált volna akármi mást, mint hogy
Minhoék házát csinosítgassa.
- Ne
haragudj, elfelejtettem, hogy ma van az a nap – piszkálgatta a takaró huzatát
elszontyolodva Taemin.
- Semmi
baj, nekem se jutott eszembe – sóhajtotta Key, majd az ágyra dobta a
kiválasztott ruhákat. Lehúzta pizsama felsőjét, és szerelme ajkait érezte a
hátán. A fiú apró csókot nyomott mindkét lapockájára, majd a fülébe suttogott:
- Megígérem,
bepótoljuk.
Key halványan elmosolyodott. Hitte is,
és nem is, hogy valóban lesz idejük egymásra, mert már kezdett beletörődni,
hogy vagy a tennivalók sokasága, és az őket követő bénító fáradtság, vagy a
többiek hirtelen ötletei folyton keresztülhúzzák a számításaikat.
Mindketten átöltöztek, egy kis táskába
bepakolták a legfontosabb holmikat, és ahogy a nappaliba értek, szinte abban a
pillanatban gurult be egy világoskék furgon a ház elé. A fiúk azonnal
elindultak kifelé, így a két jómadár megúszta a fejmosást, amiért isten
utolsóiként értek oda a többiekhez.
Az utazás a szokásos vidám hangulatban
telt.
- Minho,
van nektek otthon létrátok? – kérdezte Onew.
- Hát…
gondolom – morfondírozott a fiú. Igazából nem emlékezett rá. A többiekhez
hasonlóan neki is ritkán volt alkalma meglátogatni a szüleit, és persze, akkor
sem azt vette górcső alá, milyen háztartási eszközök vannak a házban.
- De
mi lesz, ha nem lesz elég? – kérdezte Taemin.
- Majd
Jonghyun a nyakába ültet, és úgy fogod festeni a falat - viccelődött Onew.
- Én
inkább arra gondoltam, Minho kérhetne a szomszédoktól, de ez is egy megoldás –
szállt be a beszélgetésbe Jonghyun.
*
Mindenki jól érezte magát, Keyt kivéve,
aki ezúttal képtelen volt nevetni barátai poénjain. Néha azért elmosolyodott,
hogy fenntartsa a jókedv látszatát, közben oda-odapillantgatott Taeminre, aki
látszólag gondtalanul nevetgélt a többiekkel. Talán csak én érzem úgy, hogy minden és mindenki azt az időt rabolja,
ami alatt kettesben lehetnénk?
Mivel már ebédidő felé
járt, megálltak egy gyorsétteremnél, majd tovább folytatták útjukat. Kicsit
több, mint egy órányi kocsikázás után meg
is érkeztek.
*
- Kérlek,
segítsetek kivinni a bútorokat a nappaliból – fordult Onew és Jonghyun felé
Minho, miután megérkeztek, és kipakolták a holmijukat. – Taemin, te… porszívózd
fel a lakás többi részét, Kibum, te pedig nyírd le a füvet – utasított mindenkit
munkára Minho. – A fűnyírót megtalálod odakint, a műhelyben.
Key Teamin szemeibe
pillantott, aki édesen rámosolygott, majd megfordult, és a többiekhez hasonlóan
a nappali felé vette az irányt. Egy pillanat volt csupán, ismét csak ennyi lehetett
az övék. A fiú lemondóan sétált ki az udvarra, majd kedvetlenül látott neki,
hogy elvégezze a rá bízott munkát.
*
Bár csak nagyjából egy órába került,
mire végzett vele, Key mégis egy fél napnak érezte azt az időt, amit
fűnyírással töltött. A hangos, fejét zsibbasztó, monoton zúgás valahogy
megváltoztatta a hangulatát: Nem szomorúság, sokkal inkább düh keringett
lelkében. Dühös volt az SM-re, a menedzserükre, de leginkább Minhora.
A füvet beleszórta egy szemeteszsákba,
és kelletlenül dobta le a nagy, műanyag kuka mellé, ami az udvar félreeső
sarkában állt. Kezet mosott a kerti csapnál, majd miután meggyőződött róla,
hogy nem koszolta össze a ruháját, besétált a nappaliba.
A többiek már egész jól haladtak a
hatalmas, egybenyíló konyha és nappali kifestésével.
- Ah,
Kibum, jó, hogy itt vagy. Mindjárt elfogy a festékünk. Behoznál nekünk egy
ugyanilyen, sárga festékes vödröt? – szólította meg Minho.
- Igen,
máris – felelt Key gépiesen. Legszívesebben visszaszólt volna valami nem túl
szépet, de tudta, hogy ezzel most nem segítene a helyzeten, és a többiek rögtön
kérdezősködni kezdenének, hogy mi a baja, ezt pedig a legkevésbé sem szerette
volna.
- Hova
indulsz? – szólította meg Taemin, aki épp ekkor fejezte be a porszívózást, és
lépett be a nappaliba.
- Kimegyek
festékért.
- Megyek veled én is! – kulcsolta össze ujjaikat a kis maknae,
mosolygásra késztetve ezzel Keyt.
*
- Biztos összedőlt volna a világ, ha mi
egy órával később jövünk utánuk ide… - motyogott Key, ahogy a műhely felé sétáltak
az udvaron. - Mi lenne, ha most lelépnénk? – fürkészte szerelme szemeit
reménytől telve.
- De…
segítenünk kell, hogy mehetnénk most csak így el? És ha… itt…? – sandított a
műhely ajtajára, amelyen épp akkor léptek be.
- Mi?
Tiszta por minden – váltott magasra Key hangszíne, ahogy elszörnyedt arccal
körbenézett. Kirázta a hideg a gondolattól, hogy a fémes szag és a por lassan
beleivódik ruhája anyagába, és bepiszkítja bőrét. Taemin elvigyorodott a látványtól.
- Majd
segítek fürödni – vonta közelebb magához egy selymes csókra, amelynek a másik sem
tudott ellenállni. Kezei automatikusan a maknae derekára siklottak, majd a
hátsójába markoltak.
- Gondolhattam
volna… – nyikordult egyet az ajtó, amint a fülig érő szájú Onew lépett be
rajta. – Ha ennyire kívánjátok egymást, menjetek el egy hotelbe. Ígérem, nem
szólok Minhonak. Szerencsétek van, hogy nem ő látott meg titeket, kitért volna
a hitéből.
- Nem,
sehova nem megyünk. Máris visszük a festéket. Ööö, melyik is az? – kezdett el
maga körül nézelődni Taemin, végigfuttatva szemeit a hatalmas fém polcon, amely
a helyiség több mint felét elfoglalta.
- Talán
ha felkapcsolnád a villanyt, egyszerűbb lenne – kuncogott még mindig Onew, és
lenyomta a kapcsoló gombját. - Ott is van – mutatott egy festékes vödörre,
amely a polc mellett, a sarokban állt.
Taemin megfogta a vödör fülét, és bár megváltozott
testtartásán azonnal látszott, hogy nem volt éppen könnyű, úgy trappolt vele
kifelé az ajtón, mintha a menedzserük utasítását követné.
Key csak a fejét csóválta, motyogott
valamit az orra elé, majd ő is kisomfordált a műhelyből. A kinti napfényben azonnal
tenyereit kezdte el nézegetni. Nem lettek piszkosak, és ez egy kis
megnyugvással töltötte el.
- Mi
tartott eddig? – nézett rajtuk végig számonkérően Minho.
- Semmi
– dörmögte orra alá Key, miközben kelletlenül maga elé húzott egy fém létrát,
és úgy mászott fel rá, mint aki éppen az akasztófához vezető lépcsőkön
vánszorog felfelé.
- Ecsetet
nem vittél magaddal – adott a kezébe egyet Jonghyun, mire nagyot sóhajtva fogta meg, és félig nyitott szájjal meredt a falra, mintha arra várna, hogy az
leomlik, és maga alá temeti.
- Azért
ennél több lelkesedést kérek! – nézett rá Minho, mire egy gyilkos tekintet volt
a jutalma. Key összeszorította a szemeit, kiegyenesedett, az ecset hegyét pedig
szinte odavágta a falhoz, mire arcát festékcseppek terítették be.
- Ááá!
– kiáltott, és eszeveszetten törölgetni kezdte az arcát, amit a többiek harsány
nevetése kísért.
Ismét szembefordult a fallal, mintha
valami legyőzni kívánt ellenséggel próbálna farkasszemet nézni, megmarkolta az
ecset nyelét, és vízszintes csíkokat húzva elkezdte a munkát. – Aish, ezzel
estig se végzek. Adj nekem egy olyan hengert – mutogatott Minhonak.
- Sajnálom,
nincs több, az ecsettel kell beérned. Ja, és azt ajánlom, önts ki a festékből
egy kis üvegbe, amit felviszel magaddal.
Key újra rávillantotta
dühös tekintetét, ahogy a létrába kapaszkodva lemászott. Legszívesebben ott
hagyott volna csapot-papot, és már esze ágában sem volt, hogy elrejtse ezt az
érzését mások elöl.
*
Mikor végeztek a munkával, már valóban
kora este volt, odakint felgyúltak a köztéri lámpák. Key elcsigázva mászott le a
létráról, szemeivel Taemint keresve, de sehol sem látta őt. Vajon mikor ment ki? Észre sem vettem. Ah, biztos csak a műhelybe szaladt ki pakolni…
Bár felettébb zavarta a rendetlenség
látványa, nem volt kedve a rendrakásban segíteni, ehelyett azonnal a szobájába
somfordált. Az ablak melletti komódból kivette gondosan összehajtogatott,
törpés pizsamáját, kézbe fogta tusfürdőjét, majd fürdő felé csoszogott. A
többiek beszélgetése behallatszott a nappaliból, de Taemin hangja nem volt
köztük. Hmm, még mindig kint lenne?
Különös…
Úgy érezte, ez a nap minden erejét
kivette. Még csak kora este volt, gondolatait mégis a puha ágy töltötte ki.
Magára zárta az ajtót, letette a pizsamáját a mosógépre, és megnyitotta a
csapokat. Kelletlenül hámozta le magáról ruháit, amelyeket egyesével a
szennyesbe hajigált, majd belépett a zuhanykabinba.
Egy ideig lehunyt szemmel élvezte a
kellemesen meleg víz simogatását, azután a tenyerébe nyomott egy jó adag tusfürdőt.
Szinte érezte, ahogy a testén végigsikló hűs zselé bőrének minden egyes sejtjét
megtisztítja, ezáltal a gondolatai is kitisztulnak; elméjéből szinte elpárolog
a düh, és a csalódottság, hogy helyüket a megnyugvás vegye át.
Megtörölközött, majd széthajtotta
pizsamáját, ekkor azonban egy cetli hullott a földre. Key kikerekedett szemmel
hajolt le érte, és olvasni kezdte:
„Amikor
ezt olvasod, már biztos álmos leszel, és téged ismerve, valószínűleg a fürdésen
is túlestél már. Tudod, festegetés közben sokat gondolkodtam, és kitaláltam
valamit. Ez az este csak a miénk lehet, és remélem, sose fogod elfelejteni. Gyere
a Charis Hotelbe, a recepción majd eligazítanak. Türelmetlenül várok rád,
cicafiú! Taemin”
- Mi?
– adott hangot meglepődésének Key, ahogy a levél végére ért, majd elfojtva egy
önfeledt kacajt, ajkaiba harapott. Repülni tudott volna a boldogságtól, ahogy
belegondolt, hogy Taemin valami különleges meglepetéssel készült számára.
Újra átfutotta a levelet, és úgy
érezte, képtelen egy helyben maradni. Gyorsan magára húzta pizsamáját, és kirohant
a fürdőből, beleütközve az ajtó előtt türelmetlenül várakozó Jonghyunba. - Bocsi
– intézte el ennyivel a dolgot, és tovább száguldott a szobája felé. A fiú csak értetlenül nézett utána, mire ugyanis
megszólalhatott volna, Key már be is csapta maga mögött az ajtót.
- Hmm... cicafiú? Sose hívott még így – motyogott, miközben a ruhái között kutakodott,
amelyeket már érkezéskor gondosan elhelyezett a szekrényben. – Ahj, olyan kéne,
ami stílusos, de könnyen le lehet venni. Végtére is, azt akarja, nem? A
francba, alig pár ruhát hoztam magammal ide – folytatta a magánbeszélgetést,
majd kihúzott egy világos pólót, egy színes, csíkos inggel, és egy szaggatott
farmerrel. – Melegítőnadrágot mégse vehetek fel… - magyarázta magának a döntését,
majd hívott egy taxit.
Sietve felöltözött, gondosan
megigazgatta haját a tükör előtt, és már készen is állt. Ezúttal valamiért feleannyi
időre volt ehhez szüksége, mint más esetben.
A nappaliba kilépve Minhoval találta
magát szemben.
- Hát,
te hová készülsz? Nem elég, hogy Taemin eltűnik, még te is? De várjuk csak… Ti randizni
mentek, igaz? – húzódott perverz vigyorra a szája.
- Nem kötöm az orrodra – próbálta Key az időközben elszállt dühének
látszatát kelteni, de a szája sarkában megjelenő mosoly játékának minden
hitelességét lerombolta. Minho elnevette magát, de ő nem törődött vele, sokkal
jobban érdekelte az, ami rá várt, vagyis, inkább aki.
*
A taxi negyed óra múlva kitette a hotel
előtt, ő pedig azonnal a recepcióhoz sietett.
- Üdvözlöm!
Kim Kibum vagyok, és ööö… a barátom…
- Áh,
szóval ön az? – mosolygott rá a pult másik oldaláról egy jól szituált,
negyvenes hölgy. – A barátja ezt küldi magának – ezzel kiemelt a pult alól egy citromsárga
dobozt, majd átnyújtotta a meglepődött fiúnak -, és a kétszázhetes szobában
várja. Kérte, hogy bocsássuk
rendelkezésére a szomszéd szobát is, és a dobozt csak ott nyissa ki. Az úr majd
elkíséri önt – biccentett a mellette álló egyenruhás férfira, aki erre
engedelmesen fejet hajtott. – Kellemes estét! – búcsúzott a nő, és mosolya
egészen kiszélesedett.
- Kö…
köszönöm - dadogta Key.
- Kérem,
kövessen – fordult felé a férfi, és egyenesen a lifthez sétált, a fiú pedig
tétován lépkedett utána.
- Mi
lehet benne? És minek a másik szoba? Nem értem. Semmit se értek – motyogott a
liftben, kezében forgatva a lapos, széles dobozt. - Maga nem tud valamit? –
nézett hirtelen a férfi arcába, aki viszont rezzenéstelenül válaszolt:
- Nem,
uram. De bizonyára hamarosan megtudja – húzódott félmosolyra a szája. - Ez a
kétszázhatos szoba kulcsa, ez pedig a kétszázhetesé. Kellemes estét! – búcsúzott
el tőle, ahogy a szobák elé értek. Key is elköszönt, majd méregetni kezdte a két
ajtót.
Megráncolta a homlokát; még mindig nem
talált semmi logikát az egészben. Kifújta a levegőt, és várakozással teli
mosollyal lépett be kétszázhatosba. A szoba egyszemélyes volt, a berendezés
szerény, ám a színek összeállítása elnyerte Key tetszését.
Miután körbenézett, becsukta maga
mögött az ajtót, és kinyitotta a dobozt. Benyúlt a keskeny résen, és valami
nejlonba csomagolt, laposra összehajtogatott anyagba akadtak ujjai. Sietve kihúzta
a kezét, és forgatni kezdte, amit kiemelt.
- Mi
ez? Valami plüss? – nyomkodta egy kicsit a nejlont, majd feltépte, és
széthajtotta a sárgásvörös, fehér csíkozású anyagot.
Amikor meglátta, mi az, kitört belőle a
nevetés. Egy tapadós plüss nadrág lógott ugyanis kezei között, fenékrészén
hosszú, kitömött plüss farokkal, lábfejei pedig mancsokban végződtek. - Nee, ez
most komoly? Teaminnie, ezt most komolyan vegyem fel? – kiáltotta fal felé,
hátha szerelme meghallja őt a szomszéd szobában.
Tátva maradt a szája, képtelen volt
becsukni. Letette a fotelra az érdekes ruhadarabot, majd újra kézbe vette a
dobozt, és belenézett. Látta, hogy két hasonló nejlontasak van még benne.
Gyorsan kivette az egyiket, és
megszabadította a csomagolástól. A nadrághoz illő, tapadós, mély kivágású
felsőrész volt benne, és két rácipzárazható mancs.
- Még
ezek is? Szóval, cicafiú… Taeminnie, te… Neked annyi! – kiáltotta, majd ezt is
letette az alsó rész mellé. – Mi lehet még benne? – vette újra kézbe a dobozt,
és kihalászta belőle az utolsó tasakot, amikor egy fekete filc csúszott ki
belőle, és a földre gurult. Valami papír is rá volt ragasztva.
Key sietve hajolt le érte, és olvasni
kezdte a ráírt üzenetet:
„Remélem,
tetszik, amit a dobozban találtál. Használd ezt a filcet, hogy tökéletes cica
legyél. Még mindig várlak! Taemin”
Key képtelen volt abbahagyni a vigyorgást.
- Te nem vagy normális, hallod? –
kiáltotta, végül kibontotta az utolsó tasakot is, bár anélkül is jól látta, mi
van benne: egy hajráf volt, cicafülekkel.
Egy ideig vigyorogva nézett le a
fotelon pihenő ruhadarabokra, majd végül rászánta magát a dologra. Átöltözött,
fejére tette a hajráfot, majd szemeivel egy nagy tükör után kutatott. A
ruhásszekrény ajtaján talált is egy teljes alakost.
Odasétált, és a látványtól kitört
belőle a röhögés.
- Ezt
szeretnéd, Taeminnie? – kuncogott még mindig, amikor orra hegyét feketére
festette a filccel, majd hosszú bajusszálakat rajzolt az arcára. - Hmm, nem is olyan
rossz – nézegette magát a tükörben, mikor végzett. – Szóval, cica legyek? Jól
van, akkor az leszek – suttogta, miközben huncut mosolya kiemelte arcának apró gödröcskéit.
Rájött, hogy ha kezeire is felcipzárazza
a mancsokat, képtelen lesz megfogni a kulcsot, így inkább kézbe fogta ezeket.
Hang nélkül nyitotta résnyire az ajtót, és kidugta rajta a fejét. A folyosón
sötétség és teljes nyugalom honolt, ő pedig gyorsan, szinte tökéletes csendben slisszant
ki a szobából.
Gondolta, meglepi Taemint: Nesztelenül
forgatta meg a másik kulcsot a szomszédos szoba ajtajában, és lábujjhegyen
osont be. A zár kattanása mégis elég hangosra sikeredett, Taemin azonban nem
szólt semmit. Talán elaludt?
Key tapogatva indult el a szoba
sötétjében, de néhány másodperc alatt szemei hozzászoktak a fény hiányához, és
homályosan bár, de jól láthatóan kirajzolódott előtte az ágy, és a rajta fekvő
fiú.
Felcipzárazta a mancsokat, közelebb
lopakodott, majd lassan felmászott az ágyra, óvatosan közelítve szerelme felé.
- Ah,
te vagy? – tért magához Taemin, és felkapcsolta az éjjeli szekrényen álló
lámpát, amely gyér, sárga fénybe vonta a szobát. – Ó, ez… eszméletlen – nézett
végig szerelmén, és széles mosolyra húzódott a szája – Nagyon szexi vagy –
harapott ajkaiba, ahogy végignézett párján.
- Mmm,
elaludtál? Nem is tudod, miről maradtál volna le, ha nem ébredsz fel – játszott
a hangsúllyal Key a fiú sötét szemeibe nézve, olyan érzékien, hogy Taemin
legszívesebben azonnal magára rántotta volna.
Szerelme azonban nem várt választ, vékony
hangon nyávogni kezdett, majd négykézláb mászott közelebb hozzá. - Grrr - húzta
végig puha orrát Taemin fülkagylóján, és végig is nyalta azt.
- Hja,
a macskák nem szoktak nyalni! – nevetett fel a fiatalabb.
- Akkor
nem ismered őket elég jól, Taeminnie – lehelte a fülébe Key, és egy újabb
érzéki nyávogás következett. – Szeretted volna, hogy a cicád legyek? Hát, jó… –
simított végig a fiú arcán mancsával, mire az kuncogni kezdett. – Ahj, tudtam,
hogy ez nem lesz jó ötlet – bánt el villámgyorsan a cipzárakkal, ledobva a
zavaró tényezőket a földre. – Hol is tartottunk? Ja, ott, hogy a cica magáévá
teszi a gazdáját – pillantott érzékien párja szemeibe.
- Ne
várass tovább, cicus – viszonozta pillantást Taemin, szerelme pedig
hátracsusszant az ágyon, megfogta a takaró alsó szélét, lerántva azt róla.
- Mmm,
cuki a kis csíkos pizsamád – feszítette meg ujjait Key, mint egy macska, aki
épp karmolni készül. Tenyereivel könnyedén széttolta a másik bokáit, majd lábai
közé férkőzve óvatosan végighúzta körmeit szerelme lábszárától egészen a
csípőjéig. - Nyaú, látom, tetszik – vigyorgott kissé összeszűkített szemekkel a fiúra, majd billegtetni kezdte szempilláit.
- Folytasd
– kérlelte párja, megszorítva kézfejét.
- Már az enyém vagy – mászott fölé
lassan Key, és érzéki csókba vonta ajkait. Egy pillanatig sem volt túl vad vagy
követelőző, csak megadta Taeminnek, amire vágyott.
Megszabadította őt pizsama felsőjétől,
majd dorombolva dörgölőzött a mellkasához. A fiú halk sóhajok közepette túrt
szőke tincsei közé, teste beleremegett apró, gyengéd csókjaiba.
Key az oldalára csúsztatta ujjait,
kissé belemélyesztetve körmeit, és lassan vándorolt velük a fiú csípője felé, miközben
ajkaival is fokozatosan lefelé haladva kényeztette őt.
- Nyaú,
lássuk a legszebb részed – villantotta csillogó szemeit egy pillanatra szerelmére,
miközben már alsójában matatott.
- Héj,
az arcom a legszebb ré… - kezdte el Taemin, de Key ajkainak érintése a férfiasságán,
és az a földöntúli érzés, ahogy nyelvével körülölelte duzzadó makkját,
beléfojtotta a szót. Ehelyett egy kéjes nyögés tört utat dús ajkai között, és
újra szerelme hajába markolt.
Key jól tudta, hogyan kergesse az
őrületbe: mikor már szaggatottan vette a levegőt, hirtelen eltávolodott tőle,
és a combjához dörgölőzött. – Ne hagyd abba! – nyöszörgött Taemin, ő viszont
csak kínzóan hosszú másodpercekkel később tett eleget a kérésének.
Megnyalta a középső ujját, és masszírozni
kezdte a fiú záróizmát, majd óvatosan belé hatolt. Párja egy pillanatra összevonta
szemöldökeit, de teste csakhamar újra elernyedt, egyre inkább vágyott arra,
hogy magában érezhesse a másikat.
Key újra szájába vette a fiú
férfiasságát, mire az egyre hangosabb nyögéseket hallatott.
- Ah, kérlek… cicafiú – lihegte Taemin, de
szerelme szándékosan nem gyorsított a tempón; nem szerette volna, hogy a másik túl
hamar elérje a beteljesülést.
- Grrr,
tudod, a cicafiú is eszméletlenül kíván téged, Taeminnie - kúszott a pihegő fiú
arcához Key. Nyakához dörgölőzve nyelve hegyével megnyalta selymes bőrét, majd a kulcscsontjára kúszott.
Taemin megragadta a karjait, telt ajkai
szinte beszippantották Key száját, ahogy egyre szenvedélyesebben csókolta őt.
Jobb kezével türelmetlenül siklott végig a puha plüss anyagon, majd csakhamar lerángatta
szerelméről a felsőt. - De vad lettél hirtelen – nevetett a csókjukba a másik.
Érezte, hogy egyenként minden sejtjét átjárja a forró bizsergés a fiú érintései
nyomán.
Szerelme az oldalát lökdöste, arra
késztetve, hogy fölé másszon, ő pedig eleget tett ennek kérésnek. Miután az
utolsó zavaró ruhadarab is lekerült róla, lassan Taemin combjai közé
helyezkedett, és óvatosan beléhatolt férfiasságával.
A fiú arcizmai néhány másodpercre
megfeszültek, de nemsokára kisimultak gyengéd vonásai, és közelebb vonta
magához párját, ezzel jelezve számára, hogy felkészült. Key lassan és gyengéden
kezdett el mozogni benne, nem szeretett volna fájdalmat okozni.
Aprókat nyögött Taemin füléhez hajolva,
amit a maknae annyira izgatónak talált, hogy körmeit a hátába mélyesztette.
- Hjaa,
én vagyok… a cica – lehelte a másik, és az ágy helyett szerelme vállaiban
kapaszkodott meg, bőrébe nyomva rövid körmeit, mire Taemin ajkait hagyta el egy
érzéki nyögés.
Key alácsúsztatta kezeit a lapockáinak,
és felültette őt, majd combjai alá nyúlt, és egy kissé megemelte csípőjét. Az
ölébe húzta a fiút, majd újra mozogni kezdett benne, egyik kezével pedig ismét
kényeztetni kezdte férfiasságát.
Taemin teste égett a forróságtól,
kéjesen nyögdécselni kezdett, mikor szerelme megint a férfiasságához ért.
Kinyitotta szemeit egy pillanatra, és Key vágytól csillogó tekintete megadta az
utolsó lökést számára, hogy elérte a beteljesülést. Lihegve kapaszkodott
szerelme nyakába, aki néhány lökés után követte őt a mennyországba.
*
- Nagyon
köszönöm ezt az éjszakát. Annyira hiányoztál, de egész nap nem tettem semmit,
csak magamat sajnáltam, aztán pedig dühöngtem. Te viszont kitaláltál egy
csodálatos meglepetést, amit sosem felejtek el – simogatta Taemin haját Key,
miközben a fiú sötét szemeibe nézett.
- Semmi
baj. Néha a rossz érzések hamarabb hatalmasodnak el rajtunk, mint hogy a jók
cselekvésre ösztönöznének minket. De te most is bebizonyítottad, hogy szeretsz.
Arra kértelek, hogy vegyél magadra egy ribancos macska jelmezt, és tégy a
magadévá, mert pillanatnyi szeszélyből ehhez volt kedvem, te pedig megtetted.
Hallottam a reakciódat, ahogy kibontottad a dobozt, mégis, szinte gondolkodás
nélkül megtetted, amit kívántam, mert szeretsz.
- Persze,
hogy szeretlek, Taeminnie! Te vagy a mindenem. Nyávogva lobogtatnám a plüss
farkamat, és a videót feltölteném a netre, ha ez téged igazán boldoggá tenne –
nyomott egy apró puszit szerelme orcájára.
- Én is
szeretlek, cicafiú – simogatta meg a fiú hajráfjára varrt cicafüleket. - Ilyesmit
nem fogok kérni tőled, a ruhát viszont ne felejtsd itt reggel, mert később még
szükséged lehet rá – villantott egy huncut mosolyt szerelmére, majd a karjaiba
bújva lehunyta szemeit.
Key csendben bólintott
egyet, és a fiú buksijára helyezte tenyerét. Ő is becsukta szemeit, hagyva,
hogy elméje könnyű szárnyakon repítse el az álmok világába, karjaiban azzal a
fiúval, aki mindennél többet jelent számára....Ézemi...
Halihó Unnie!
VálaszTörlésVégre elolvastam :D Hát elképzeltem Key-t testhez símuló cica jelmezben és hát ahw már majdnem félre is írtam a végén elírtad Taemint Teaminre. Hát a " ribancos cicajelmez"-en olyat röhögtem hogy az már kész :D Egyébként nagyon jó lett^^ még mindig irigylem ahogy Yaoit tudsz írni :D
Köszönöm, dongsaeng! Most én is elnevettem magam. :)
TörlésA hibát máris kijavítom.
Ugye, hogy ugye? :-P
Össze kéne ülnünk egyszer yaoit írni... :-D
Ez most jól esett, tetszett ez a novella :D Aranyos volt, vicces, és igen, volt benne egy kis mögöttes tartalom is amit nem toltál az arcomba, egyszóval nem lett szájbarágós :D Az elején pedig nagyon valósághű lett Key hisztis hangulata, sajnos nekem is vannak ilyen napjaim, amikor én is képes lennék még egy darab üres falra is haragudni :'D Magamra ismertem benne.
VálaszTörlésHihetetlenül boldoggá tett a kommented, az pedig még jobban, hogy tetszett is, amit olvastál, és kicsit bele tudtad képzelni magad a helyzetbe. :)
TörlésHa szerinted helytálló Key jellemzése, az pedig szintén nagy öröm számomra, mert leginkább az érzéseimre hagyatkoztam, amikor "megformáltam" őt. :) Nagyon köszönöm! :)
Na ez a fici kellett nekem mára..... még jó hogy utolsónak hagytam. Én most vagyok olyan hangulatban, mint Key az elején :D Ebben annyira magát adta, a kosztól való irtózásával, hogy azt hittem megtörtént eseményeken alapszik :P Jó ez csak vicc volt :D Taeminie meg...annyira bírom ezt a srácot. Olyan nyugodt természetű. Vagy csak jól tudja leplezni az eredeti érzéseit....fogalmam sincs. Minhot is szeretem, de itt úgy éreztem, mintha direkt ketté akarná választani a srácokat, csakhogy véletlenül se legyenek együtt. Kis mocsok. XD Nagyon nagyon nagyon jóó volt.... még nevettem is :D
VálaszTörlésHát, a megtörtént eseményről annyit, hogy Keynek a We Got Married egyik részében várnia kellett a csajszira egy fotózás előtt, erre bevágott neki a fotós egy olyasmi mondatot, hogy Taemin a szerelme.:D Enyhén elkerekedtek a szemeim, ahogy neki is, és ahogy azzal az édes magas hangjával visszakérdez, hogy "Taeminnie?", hát, azt látni kell... :D Ekkor döntöttem el, hogy írnom kell valami ilyesmit. :D
TörlésA többiek valahogy érzésből jöttek, igazából csak mostanság ismerkedek a személyiségükkel. :)
Annak nagyon örülök, ha felvidított! :)