Nem bújhatsz el a szerelem elől (KyuMin) 1.

Ez a fici befejezett, tíz része van. A további részekre a lap alján tudsz ugrani.

Megjegyzés: Ha valaki már olvasta Az érzelmek éjszakája sorozatot, annak bizonyára ismerős lesz ez a történet, mert annak az estének a leírásával kezdődik, persze, más nézőpontból. Épp ezért sok mindent átvettem onnan, ide értve a párbeszédeket és az eseményeket is. Aki nem olvasta az említett ficimet, annak azt javaslom, hogy ezzel a történettel indítson. 

Műfaj: romantikus dráma

Figyelmeztetés: 18+ és yaoi

Langyos nyári este volt, a fiúk szokás szerint tettek-vettek a dormban. A nappaliban Kyu, Wookie és Yesung éppen kreativitás játékot játszottak, Siwon és Shindong pedig a TV-t bámulták.

Mások emeleti szobáikban múlatták az időt: Heechul most is Leeteuk körül legyeskedett, Donghae és Hyukie pedig egymást szórakoztatták. A többieket máshová szólították teendőik, nem voltak a dormban.

Kyu feldobott ezúttal is kihasználta gazdag képzelőerejét, mint minden hasonló alkalommal. Hangulatát az a tény is feldobta, hogy aznap estére randevút beszélt meg a barátnőjével, és már alig várta, hogy eljöjjön az időpont.

-  Ez egy mikroport – állt elő az első ötlettel, ami eszébe jutott, ahogy ránézett a nagy, lapos mobiltelefonra. Belecsúsztatta azt a hátsó zsebébe, majd úgy tett, mintha végigvezetné annak zsinórját a pólója alatt, a végét pedig rácsíptetné az anyagra.

-  Ez nagyon jó, ügyes vagy! – lelkendezett Wookie, és Yesung arckifejezése is a tetszésről árulkodott, bár a fiú nem szólalt meg, mivel nem állt szándékában hájjal kenegetni a maknae egóját.

Wookie következett, kezébe fogta a telefont, a szemei elé emelte, és lassan forgatni kezdte.

-  Ez egy kisautó – mondta halkan, és úgy tett, mintha a földön autókázna vele. Kyu önbizalma Yesung elismerő szavai nélkül is felülkerekedett azon a gondolatán, miszerint meg kellene dicsérnie a fiút, ehelyett így szólt:

- Az én ötletem sokkal jobb volt, de rendben van – mutogatott magára, mintha elképzelhetetlen lenne, hogy más jobb ötlettel állhat elő, mint ő, de a mondandója végén elnevette magát.

Igazából senkit nem akart megbántani, de szinte sosem tudta visszatartani az efféle megnyilvánulásait, mert élvezte, ahogy társai reagáltak ezekre. Egyesek – mint például Leeteuk – úgy tettek, mintha meg sem hallanák, mások jót nevettek – akár Donghae és Hyukie -, megint mások kihívásként értékelték ezeket a kis szösszeneteket – akárcsak Yesung és Heechul -, és mindenáron valami ütősebbel próbáltak visszavágni.

Néha az is megtörtént, hogy Kyu rossz ajtón kopogtatott a kis megjegyzéseivel, és egy jó nagy leteremtést, esetleg kisebb testi fenyítést kapott. Ilyen volt, mikor  például Shindongot azzal cukkolta, hogy mire a fiú focizás közben észreveszi a labdát, addig az már háromszor megkerülte őt.

- Ha nem fejezed be, te leszel a labda, és garantálom, időben utadat állom a pálya szélén – förmedt rá Shindong annak idején.

Wookie azonban - néhány kivételtől eltekintve - nem volt az a kötekedős típus, inkább ezúttal sem szólt semmit, csak jót mosolygott a maknae szemtelenségén, mert már megszokta azt. Yesung közben épp a telefon felé nyúlt, amikor Heechul és Leeteuk leértek a lépcsőn.  Előbbi a leader elé ugrott; odarohant az asztalhoz, felkapta a fiú orra elől a lapos készüléket, majd vigyorogva az asztal túlsó széléhez szökkent vele.

- Ez egy sminktükör – szólt nőies hangon, és úgy tett, mint aki éppen sminkeli magát, miközben csábosan billegtette a szempilláit.

Mindenki nevetésben tört ki, egy embert kivéve. Yesung szúrós szemekkel nézett a fiúra:

- Hyung, legközelebb szólj, ha játszani akarsz.

- Ne haragudj! - szólt lágyan Heechul, és közben olyan boci szemekkel nézett, hogy a nappali ismét a fiúk nevetésétől lett hangos.

- Jól van, ha akartok, játszhattok ti is – szólt közbe Kyu, mintha ő vezetné a játékot. Úgy tűnt, zavarta, hogy Heechul magára vonta a figyelmet. Pakolászni kezdett az asztalon, hogy több helyet csináljon a többieknek.

Heechul mosolyogva ült le az egyik székre, majd Leeteuk is követte. A leader pont Yesung mellett foglalt helyet, így neki kellett következnie a játékban. Kezébe vette a telefont, nézegette néhány másodpercig.

- Ez egy tábla csoki! – imitálta széles mosollyal, ahogy a beleharap. A többiek megtapsolták a vicces ötletet, ezúttal Kyu sem szólalt meg, mert semmi kifigurázni vagy megjegyezni valót nem talált a kis jelenetben. Azon viszont jót szórakozott magában, milyen szemeket mereszt a leaderre Heechul.

Hát, igen, ő sosem tudta kontrollálni magát...  

Nemsokára az ajtócsengő éles sípolása szakította félbe a vetélkedést, mert megérkezett a sült csirke, amit a fiúk Shindong javaslatára rendeltek. Mindenki lesomfordált a földszintre, és helyet foglaltak a nagy asztal körül.

Kyu látszólag csak egy átlagos srác volt, aki szeretett néha szemtelenkedni a többiekkel, de valójában csak a jelleme felszínét mutatta meg másoknak. Igazából jó emberismerő képességgel is rendelkezett, sosem hagyták cserben a megérzései.

Rögtön kiszúrta, hogy Wookie milyen tétován pillantgat rá, amikor Yesung mellé tette le magát, hiszen a fiú így nem tudott oda ülni, ahová szeretett volna. Épp azon töprengett, vajon megszánja-e a szerencsétlen plátói szerelmest, mikor Yesung hirtelen felajánlotta Wookie-nak, hogy foglaljon helyet mellette, így ő is kénytelen volt felállni a helyéről.

Kyu jót mosolygott magában a két fiú kis játszmáján, amelynek még ők maguk sem voltak tudatában, de úgy vélte, nincs joga mások életébe avatkozni, ezért csendben nekilátott a csirkéjének. Pár másodperc után viszont fenemód unni kezdte, hogy csak az evésre összpontosítja az összes figyelmét, és újra a fiúkat kezdte nézegetni.

Donghae és Hyukie most is jól elszórakoztatták egymást az evőpálcikákkal, de utóbbi valahogy kicsit furcsán viselkedett. Ő maga egyáltalán nem kezdeményezett, de a pillantásai arról árulkodtak, hogy nagyon is kedvére van a dolog.

Haha, csak nem máshol szeretnél inkább lenni az ebédlőasztal helyett, Hyukie? – játszódott le a fejében a kérdés, de ahelyett, hogy megszólalt volna, inkább egy nagy falatnyi kimchit tolt be a szájába, hogy úgy tűnjön, az étel íze készteti mosolygásra, majd Leeteukre vándorolt a tekintete.

A leader kifejezéstelen arccal nézett maga elé, miközben lassan, komótosan evett, mintha egyáltalán nem érdekelné az, hogy a mellette ülő Heechul majd’ kiszúrja a szemét az evőpálcikával, ahogy kéjes arckifejezéssel nyalogatja azt, és a feje körül köröz az étellel.

Leeteuk azonban egyre szorosabban markolta bal kezével az asztal sarkát, amit talán csak Siwon láthatott még meg, aki velük szemben foglalt helyet, és valószínűleg eszébe sem jutott, hogy színészi képességeit használja érzelmei palástolására, ugyanis vagy fél percig rendületlenül bámulta a két fiút, mielőtt feleszmélt.

Persze, Heechul, és a kis húzásai… Azért Siwont sajnálom egy kicsit, hogy belesétált ebbe az eszméletlenül vonzó, de lelombozóan bejáratott csapdába – elmélkedett magában Kyu, miközben újra a tányérjára pillantott. Szájába tolta az utolsó falatot, a mosogatóshoz sétált, hogy elmossa a tányért, majd odalépett Leeteukhöz:

-  Hyung, nekem el kell mennem, randim lesz – jelentette be. Heechul azonban nem várta meg a leader válaszát, vigyorogva szólt közbe:

-  Az hogy lehet? Henry csak holnap érkezik – húzódott egyre szélesebb mosolyra a szája, és végül röhögésben tört ki.

-  Hallgass, te barom, az csak véletlen baleset volt, és csak egyszer történt meg – sziszegte a fogai között halkan Kyu, oldalba lökve a másikat. Leeteuk közben válaszolt:

-  Rendben, menj, de reggel időben legyél itt, sok a dolgunk.

-  Oké, hyung! – mondta mosolyogva, és már indult is a lépcső felé.

Belépett a kis helyiségbe, és egy pillanatra a világoskék falra szegezte a tekintetét. Mély levegőt vett, és a szekrényhez lépett. Úgy érezte, sok szerencsétlenkedés után sínen van az élete, de közben mindig ott munkálkodott benne egy különös érzés, amitől néha már skizofrénnek érezte magát.

Talán ő az igazi? Nagyon szép, és vele minden olyan egyszerű. De akkor is, teljesen más volt az az érzés… Mikor tudom már kiverni a fejemből? A testi öröm egy dolog, de az nem szerelem. Egyáltalán tudom én, hogy mi is a szerelem? Most végre teljes az életem, mellette minden olyan békés és nyugodt. És végre a szüleim is boldogok. Mindenki tévedhet egyszer, és egyébként is, nem tudom nélküle elképzelni az életemet – jártak a gondolatai, miközben a szekrényben turkált.

Végül egy fekete póló és egy világoskék farmer mellett döntött. Gyorsan megfürdött, felöltözött, hívott egy taxit, majd el is indult a közeli Fényes nap étterem felé.

Eközben Sungmin éppen a színpadon állt, és egy musicalben játszott. Figyelmét a játékra irányította, minden apró gesztusát úgy alakítva, hogy tökéletesen átadja a főhős érzéseit. Egyvalamit azonban képtelen volt kiverni a fejéből. Vagy inkább valakit. Újra és újra megjelent előtte a fiú arca, azzal a sóvárgással együtt, hogy újra vele lehessen.

Szerencsére a játékán egy cseppet sem vevődött észre ez a kettősség, a darab végén a közönség tapsviharral díjazta a nagyszerű alakítást. Sungmin szerényen meghajolt, majd lesétált az emelvényről, és egyenesen egy hosszú, fekete hajú lányhoz sietett, aki az első sor egyik szélén ült. Arcához hajolt, és megcsókolta őt.

-  Gratulálok! Nagyon jól játszottál, oppa - szólt a lány.

-  Köszönöm - viszonozta a pillantást Sungmin a szokásos cuki mosolyával. Belül azonban úgy érezte, mintha a színpadról lelépve egy újabb szerepbe csöppent volna, egy kedves, odaadó fiú szerepébe, aki mindent megad a szeretett nőnek.

A darab már két hónapja tartott, és Sungmin olyan hitelesen alakított, hogy a környezetében mindenki elhitte a látottakat, még csapattársai is. Csak ő volt tudatában, hogy cselekedetei és mozdulatai megtervezettek, és minden átadott ajándék csupán egy kellék a színdarabban.

Elbúcsúzott barátnőjétől, és az öltöző felé indult. Színésztársaival mosolyogva gratuláltak egymásnak, ahogy a folyosón találkoztak, majd együtt léptek be a tágas helyiségbe. Sungmin levette a mellényét és a cipőjét, majd utcai ruháit felemelve a padról, a zuhanyzó felé indult.

Magára csukta az ajtót, és nekidőlve annak, kifújta a levegőt. Itt végre egyedül lehetett a gondolataival, és senki elvárásainak nem kellett megfelelnie. Kinyitotta a csapokat, levetkőzött, és beszállt a zuhanykabinba.

Ahogy testén végigfolyt a langyos víz, fokozatosan előtörtek eltitkolt érzései is. Arra vágyott, bárcsak Kyu ott lenne vele, és utánamenne a zuhanyba, bárcsak a vállain érezhetné ajkai puhaságát, miközben a kezével feltérképezi testének rejtett érzékeny pontjait. Érezte, ahogy férfiassága egyre jobban megkeményedik ettől a gondolattól.

Igazából már akkor megtetszett neki a fiú, amikor egy műsor kedvéért eljátszották, hogy egymásba szeretnek. A történet szerint Kyu magába bolondította őt, és komikus módon, miközben mindezt előadták, a valóságban is beleszeretett a maknae-ba.

Kyu evil imidzse csak annyiban volt valóság, hogy szeretett csipkelődni társaival, de emellett nagyon kedves és érzékeny fiú volt, a maga kis hóbortjaival együtt. Sungmin legalábbis ilyennek ismerte őt, de az csak a közös szereplésük alkalmával tudatosult benne, hogy ezzel együtt mennyire szenvedélyes is tud lenni.

Teljesen megbabonázták őt Kyu csábító pillantásai. Azóta epekedett titokban a fiú után, és ezúttal is olyan kínzó vágy öntötte el, hogy képtelen volt visszafogni magát. Ujjait merev férfiassága köré fonta, és őrült tempóban mozgatni kezdte rajta a kezét.

Nem telt bele sok időbe, és halk nyöszörgéssel jutott el a kielégülésig.  Zihálva borult a tusoló üvegére, és folyni kezdtek a könnyei. Gyűlölte magát ilyenkor. Úgy érezte, az egész élete hazugság, és ha mások megtudnák, milyen ember valójában, mind elfordulnának tőle.

Legfőképp a barátnője miatt volt lelkiismeret-furdalása. Az a lány őszintén a szerette, míg ő egy olyan valaki után sóvárgott, aki sosem fog rá úgy nézni. Legalábbis Sungmin így érezte.

Valójában sose merte a fiúnak felhozni a témát; egyrészt azért, mert féltette a barátságukat, másrészt viszont úgy vélte, egyértelműen látszik, hogy Kyu csak a lányok iránt érdeklődik, hiszen sosem látta őt senki fiúkkal iszogatni egy bárban, vagy egyéb helyen. Igaz, Heechul folyton azzal piszkálta, hogy Henryvel van köztük valami, de erre semmilyen jel nem utalt.

Sungmin mély levegőt vett, majd eltávolodott a tusoló üvegétől. Gyorsan lezuhanyozott, felöltözött, majd felöltve cuki mosolyát, kilépett élete színdarabjába. Összepakolta a holmiját, majd a másik két fiúval együtt kisétált a folyosóra, akik már várták őt.

Látszólag jó hangulatban rótták lépteiket, ahogy a kijárat felét haladtak. Csatlakozott hozzájuk a két női szereplő is, az ajtónál pedig a barátnője várta Sungmint, aki sugárzó arccal karolt bele. Mind beszálltak a sötétkék furgonba, majd egy elegáns étterembe indultak, hogy megünnepeljék a darab sikerét.

A vacsora fenséges volt, és a társaságra sem lehetett semmi panasza, a fiú azonban végig máshol járt gondolatban. Rózsaszín karórájára pillantva arra gondolt, hogy Kyu valószínűleg már a moziban ül szerelmével.

Barátnője egy puszit nyomott az arcára, így zökkentve ki őt mélázásából.

Sungmin elmosolyodott. Szinte reflexszerű volt ez már számára, miközben ezúttal is összeszorult a gyomra. Alig várta, hogy befejezzék az evést, minden falatot kínkeservesen tessékelt le a torkán. A terv szerint másnap délután kellett visszaindulnia a dormba, így az éjszakát a hotelben tervezte tölteni. Barátnője még a beköltözéskor kikönyörögte, hogy ketten egy külön szobát kapjanak.

-  Gyere, fürödjünk együtt - fogta meg a csuklóját a lány kacéran, miután letették a táskáikat a lakásban.

-  Eunmi, ne haragudj, de nagyon fáradt vagyok. És amúgy is, már fürödtem a vacsora előtt, tudod - fejtette le magáról a csuklójába kapaszkodó vékony ujjakat - Menj csak, én addig lefekszem - simogatta meg a lány kézfejét.

-  Szegény oppa! - húzta magához a fiút, és átkarolta őt. - Sietni fogok - nyomott egy apró csókot az ajkaira.

Kikapott egy hálóinget a bőröndjéből, és beszaladt a fürdőbe. Sungmin a kanapéra rogyott, és ő is a bőröndben kezdett turkálni pizsamája után.

Nem tudom, meddig fogom még ezt kibírni - futott át az agyán.

Gyorsan belebújt a virágmintás nadrágba, felhúzta a hozzá illő, rózsaszín felsőt, és bevágta magát az ágyba, a fal felé fordulva. Képtelen volt elaludni, mikor azonban meghallotta a fürdő ajtajának tompa hangját, alvást színlelve hunyta le a szemeit.

Eunmi fölé hajolt, és mivel úgy látta, hogy a fiú már elszenderült, nagyon óvatosan emelte fel a takarót, és becsusszant mögé az ágyba.

...Ézemi...



További részek:

2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.