Figyelmeztetés: 16+ és yaoi
Miután Geunsuk zavart hangulatban
vetette magát az ágyba, elég hamar elaludt. Álma viszont visszarepítette
Japánba, abba a bizonyos hotelszobába.
Álmában meztelenül feküdt az ágyban a
takaró alatt, és jóleső melegség járta át testét. Egyszer csak megemelkedett a
takaró, és két meleg kéz érintését érezte a térdein. A kezek lágyan simogatták
bőrét, és egyre feljebb csúsztak, végigcirógatták az egész combját, és a
férfiasságát is.
Ezután a kezek tulajdonosa lassan
elkezdett felkúszni a testén, miközben meztelen bőrével végigsimította az
övét. Geunsuk egyre erősebb vágyat érzett, mikor a takaró végén, az
arcától néhány centire előbukkant Hongki arca. Csak nézett rá összekócolt
hajával és szép szemeivel, ő pedig nem tudott neki ellenállni.
Két kezével magához húzta Hongki arcát,
és vadul falni kezdte az ajkait, majd nyelvével is behatolt a szájába. Annyira
kívánta minden egyes érintését, hogy át akarta venni az irányítást. Megfogta a
fiú derekát, és átfordult vele, hogy ő kerülhessen felülre, miközben tovább csókolta.
Kezét végigvezette annak felső testén. Épp a hasánál járt, mikor felriadt a
telefon csörgésére.
Úgy megijedt, hogy majd' leesett az
ágyról, majd zavartan vette fel a telefont. A menedzsere kereste, és mondta
neki, hogy egy neves divatcég fotózása miatt a következő koncerthelyszín előtt
még Shanghaiba kell utaznia. Geunsuk mindent elfogadott és helyeselt, valójában
viszont meg sem hallotta a menedzser szavait.
Üveges tekintettel tette le a kagylót,
és kezdte el bámulni a falat. Közben feszülő érzés járta át az alhasát és a
férfiasságát. Felemelte a takarót, és azt látta, hogy merev pénisze kilóg az
alsónadrágból. Ezt látva, hirtelen nem tudta, hogy megijedjen, dühös legyen,
vagy inkább szégyellje magát.
Felpattant az ágyból, jól felhúzta
magán az alsót, majd lefeküdt a padlón levő szőnyegre, és elkezdett felüléseket
csinálni. Magától sosem csinált ilyet, csak ha az edzője utasította erre, de
mivel futni nem szeretett, a másik verzióba pedig inkább nem mert belegondolni,
jelen helyzetben ezt látta a legjobbnak annak érdekében, hogy lenyugtassa
magát.
Mikor már ömlött róla az izzadság, és
megmozdulni is alig bírt, feltápászkodott, megfordult, és elkezdett
fekvőtámaszokat nyomni. Addig csinálta, amíg a földre nem hanyatlott, és csak
feküdt hason, kiterülve a szőnyegen. A célját elérte, mert lenyugodott,
miközben a légzése és szívverése lassan visszaállt a normális tempóra.
Ekkor tisztult ki a feje, és esett le
neki, hogy az előbb beszélt a menedzserével Arra emlékezett, hogy gyorsan
Shanghaiba kell utaznia egy elegáns ruhakollekciót bemutatni. A cég
mindenképpen őt akarta a Beautiful Man profilja miatt, mert úgy gondolják, ő
tökéletesen illik az új kollekcióhoz.
Eddig
rendben, de mikor kell indulnia? Elfelejtette? Ez nem lehet igaz, ő sosem felejt
el semmi ilyesmit. Idegességében felült a szőnyegen, törökülésbe helyezte a
lábait, és ujjaival ajkait ütögetve gondolkodott az időponton.
Egyszercsak tágra nyíltak a szemei, és
úgy ugrott fel, mint akit üldöznek. Őrült tempóban kapkodta össze a holmijait,
és dobálta bele a táskájába. Aztán kirohant a fürdőbe, persze pár másodperc
múlva vissza, mert ruhát nem vitt magával. Csak magára locsolta a tusfürdőt,
egyszer végigsimította a testén, majd mosta is le.
Félig, ha megtörölközött, és már a
ruháit kapkodta felfelé. A cipőt pedig be se fűzte, mielőtt kirohant az ajtón,
végig a folyosón, ki a hotel elé. Ingerülten nézett jobbra, majd balra, mikor
végre észrevette testőreit, akik már türelmetlenül várták a bérelt furgon
mellett. Geunsuk odarohant, bepattant középre, majd szólt a kormánynál ülőnek,
hogy olyan gyorsan hajtson, amennyire csak lehet.
Viszont akármennyire is siettek, mire a
helyszínre értek, a fotózásnak már fél órája el kellett volna kezdődnie. Az
öltözőben a sminkesek mellett egy mérges menedzser várta őt, aki azt ecsetelte,
milyen kínos helyzetben van most, pedig a divatház nekik tesz szívességet.
Geunsuknak nem volt ehhez most hangulata, rá se nézett a menedzserre, hanem
azonnal beült a sminkes székbe, és hátrahajtotta a fejét.
A kozmetikus először egy radírozó
hatású zselét masszírozott az arcába, majd miután ezt eltávolította, egy
színezett hidratálót kent fel neki. Ezután kevés korrektort vitt fel ecsetével
a szemei alá, majd fekete szemceruzával keskeny vonalat rajzolt alsó szempillái
tövébe. Végül leheletnyi púdert dolgozott el arcán az ecsettel.
A fodrász kivasalta hosszú haját, és
hátul lófarokba kötötte az elegáns hatás érdekében. Az öltöztetők először egy
barackszínű inget adtak rá egy szürke öltönnyel, és már át is vonult a fotós
szobába. Ebben az öltözetben a gyengédséget akarta megmutatni a fotós, így
Geunsuk lágy mosollyal az arcán szerepelt a képeken, némelyiken egy szál rózsát
is tartva kezében.
A következő öltözet a csábításról
szólt. Geunsuk fekete inget kapott, melynek felállították a gallérját, és csak
félig gombolták be testén. Fekete, szűk szabású nadrággal emelték ki formás
lábait, kezében pedig szintén fekete zakót tartott, amit félig vállára
terített.
A kozmetikus a felső szemhéját is
fekete kontúrral emelte ki, majd még egy kevés púdert tett arcára. A fodrász
hullámokat sütött hajába, majd összekócolta, és hajhabbal dúsította azt.
Nyakában nagy, aranyszínű lánc lógott. A fotókon egyik kezével a láncot fogta,
másikkal a zakót tartotta vállán, miközben bevetette szexi tekintetét. Pár
képen a nyaklánc helyett az ajkain, vagy a szívén tartotta egyik kezét.
Az utolsó összeállítás a hétköznapi
eleganciát mutatta be egy kevés csábítással ötvözve. Geunsuk bézs
szövetnadrágot kapott, ehhez szürke, V kivágású, hosszú ujjú pólót, és egy
barna, combig leérő, nyitott pulóvert.
A kozmetikus a természetes hatásért
barna szemceruzát használt a szeme körül. A fodrász egy kissé kifésülte haját,
és lazán kötötte hátul lófarokba, hogy elől néhány tincs kilógjon. A fotókon kedvesen
mosolygott, kezeit pedig zsebre tette, vagy a falnak támaszkodott velük.
Ezzel befejeződött a fotózás, ami majdnem
két órán át tartott. Geunsuknak meg se kottyan általában az ilyesmi, de most
nagyon várta már a végét. Minden mozdulat idegesítette, amit elvégeztek rajta,
a végén már rá is szólt a fodrászra, hogy ne piszkálja tovább a haját.
Persze nem véletlenül volt ingerült,
miközben a környezete semmi rosszat nem tett ellene. Semmi máson nem tudott
járni az esze, csak a reggeli álmán, és azon, ahogy felébredt, miközben pedig
ezeken gondolkodott, minden tiltakozása és kétségbe esése mellett is érezte,
hogy milyen erősen ver a szíve.
A sikeres fotózást egy TV interjú
követte, amelyben Geunsuk személye, és a divatcég mellett kiemelték a közös,
gyümölcsöző együttműködésük kezdetét is. Minden ragyogóan sikerült, a cégvezető
szót sem ejtett a fél órás késésről, annyira elvarázsolták a fotók, pedig ekkor
még retusálás nélkül láthatta csak őket. Geunsuk hozta a szokásos
ellenállhatatlan formáját, szerencsére színészi képességeire sosem volt
hatással zavart lelkiállapota.
Mielőtt a cég képviselői és az ő
csapata búcsút vettek volna egymástól, elmentek egy fényűző étterembe, hogy
ezzel is megünnepeljék a közös munka kezdetét. Geunsuk csak mosolygott, de a
jókedv mellett majdhogynem az étkezést is meg kellett játszania, annyira nem
volt kedve az egészhez.
Közben meglátta, hogy a pincér tálcáján
két üveg sojuval megy el az asztaluk mellett. Csak nézett meredten az üvegek
után, és már megint máshol járt, de ebből szerencsére a vendégek semmit nem
vettek észre. A vacsora végeztével mindenki kezet fogott és meghajolt, ő pedig
úgy érezte, végre levegőt kaphat egy kicsit.
Testőrei kíséretében visszatért a
hotelbe, felment a szobájába, és úgy, ahogy állt, ruhástól beugrott az ágyba.
Persze a gondolatai egyfolytában pörögtek, miközben szemeit végigfuttatta a szoba
minden apró részletén. Nem tudta, nem akarta elfogadni a tényt, hogy
beleszeretett a barátjába.
Nem,
ez csak baleset volt. Nincs jelentősége. Már biztos ő is megbánta, vagy nem is
emlékszik rá – így gondolkodott, de egy cseppet sem tudott megnyugodni. –
Nem, Jang Geunsuk nem ilyen. Majd megmutatom, milyen! – fejezte be a
gondolatot, majd felpattant, megfürdött, átöltözött, és testőrei kíséretében
beült az autóba.
Nem akarta, hogy túl sokan felismerjék,
ezért laza ruhát vett fel, fejére pedig egy egyszerű sapkát tett, ami alól
kilátszottak barna hajtincsei, melyeket a sapka egy kicsit arcához simított.
Lazán belibegett egy bárba, leült egy
asztalhoz, és rendelt egy italt, miközben a testőrei a háttérből figyeltek.
Páran táncoltak már ott a zene ütemére, de vele senki nem foglakozott.
Körülbelül negyed óra múlva betipegett
az ajtón egy magas, de törékeny leányzó. Csillogó mini ruha volt rajta, barna,
hullámokkal teli haja a háta közepéig ért. Megállt két lépésre a bejárattól, és
lassan körbefuttatta tekintetét a helyiségen.
Amikor megpillantotta Geunsukot,
elpirult, és kezét az arca elé kapta. A fiú is azonnal kiszúrta a őt, de úgy
tett, mintha észre sem venné. Amikor a lány felfedezte őt, Geunsuk fejében a
következők kezdtek el kavarogni:
Ő
pont megfelel. Nem is úgy néz ki, mintha kínai lenne. Elég vékony, de szép.
Mindjárt idejön.
Pár másodperc múlva a lány fülig érő
mosollyal az arcán valóban elindult az asztala felé, majd kínaiul szólította
meg őt:
- Szia!
Tényleg te vagy Jang Geunsuk?
A fiú úgy tett, mintha csak ekkor vette
volna észre a lányt, lassan fordította felé tekintetét, és a legcsábítóbb
pillantással szemeiben így felelt:
- Szia!
Igen, én vagyok.
A lány majd’ elolvadt ettől a nézéstől,
lábai remegni kezdtek, ő pedig egyikről a másikra állt, hátha így nem olyan
feltűnő. Persze, Geunsuk azonnal kiszúrta ezt, és ettől újabb adag önbizalma
lett. - Ne állj itt, inkább ülj ide mellém - mutatott a maga melletti
székre, miközben ellenállhatatlanul mosolygott.
Szegény lány azt sem tudta, hova tegye
magát, elmosolyodott, és gyorsan leült a székre. Egy ideig csak néztek egymás
szemébe, végül ő szólalt meg először:
- Te
hogyhogy itt vagy? És teljesen egyedül vagy itt? – kérdezte, miközben nézelődni
kezdett.
- Ott
állnak a bejáratnál a testőreim. De én most nem velük szeretnék foglalkozni –
válaszolt Geunsuk, majd egyre közelebb hajolt a lány arcához, és kezével
simogatni kezdte annak állát.
Amikor már szinte összeért az orruk,
lenézett a lány ajkaira, majd vissza a szemeibe, és lágyan megcsókolta őt.
Tudta, hogy a legtöbb nőt a gyengédségével veszi le a lábáról, ezért nagyon lassan
és gyengéden csókolt.
Ez a csók viszont egyáltalán nem úgy
hatott rá, ahogy elképzelte. Először egyáltalán semmit nem érzett, mintha csak
egy filmforgatáson lenne. Aztán kellemetlen fájdalmat érzett a gyomra tájékán,
a szíve pedig idegesen kezdett verni, mintha olyasmit tenne, ami miatt rosszul
kellene éreznie magát.
Próbálta elhessegetni ezt az érzést, de
az csak egyre inkább felerősödött benne. Végül nem bírta tovább, elkapta a
fejét a lányétól, felpattant, bocsánatot kért, és elrohant. Otthagyta szegény
lányt, aki még mindig a helyzet hatása alatt volt, és csak nézett maga elé
elaléltan, de közben fogalma sem volt, mit rontott el.
Geunsuk visszahajtott a hotelhez,
felment a szobájába, és úgy futkosott a szoba egyik végétől a másikig, mint egy
ketrecbe zárt vadállat. Dühe és kétségbeesése sem tudta kitörölni szívéből azt
az érzést. Végül feladta a küzdelmet önmaga ellen, lehajította magáról a
pulóvert, befeküdt ruhástól az ágyba, és eloltotta a lámpát.
Ezalatt Indonéziában Hongki is az
ágyban hánykolódott. Ő nem rémült meg az érzéseitől, inkább csalódást és
fájdalmat érzett, mert biztos volt benne, hogy Geunsuknak semmit nem jelentett
az a részeg éjszaka. Nem tudta lehunyni a szemeit, bárhogy igyekezett.
Már kezdett felkelni a nap, mikor
kiment WC-re, majd belenézett a tükörbe, és látta, milyen karikásak a szemei.
Pedig ma nem lett volna szabad fáradtnak lennie, hiszen a reggeli után vissza
kellett repülniük Kínába klipet forgatni.
Nyolc óra előtt egy kicsivel már
mindenki felkelt, és mind ott sorakoztak Jonghun szobájában, és várták a
reggelit.
Jaejin nagyon álmos volt, ásított
egyet, majd eldőlt keresztben az ágyon, és fejét alá tette Jonghun takarójának.
Minhwan erre ráugrott, és rászorította a takarót a fejére. Seunghyun fogta a
hasát a röhöhéstől, majd’ leesett az ágyról. Hongki persze szintén álmos volt,
és a szíve is fájt, de mosolyra húzta a száját, és ő is ráugrott Jaejinre,
lefogva ezzel a lábait. Az ágy végén Jonghun csak csóválta a fejét, és úgy
vigyorgott a sok hülyén.
Ebben a pillanatban csengettek. Seunghyun
felállt ajtót nyitni, és a reggelit szállító zsúrkocsival tért vissza. Erre már
Hongki is leszállt Jaejinről, aki vörös fejjel és összekócolt hajjal dugta ki
fejét a takaró alól.
Mindenki elvett egy tányért és egy pár
evőpálcikát. A reggeli ramen volt. Hongki elmosolyodott, mikor meglátta. Azokra
az időkre emlékeztette, amikor a csapat összeállt. Nagyon sokat kellett
gyakorolniuk, és feszített tempóban éltek, ezért szinte csak ramenen éltek, nem
volt idejük rendesen főzni, és nem is foglalkoztak ezzel, mert mindenekelőtt
össze kellett csiszolódniuk, hogy jól tudjanak együtt dolgozni.
Rengeteget ébredt tehát fáradtan, és szívta
be a meleg tészta illatát. Ahogy kezébe vette a tányért, ezt is azonnal az
orrához emelte, becsukta szemeit, és mosolyogva szippantotta be az illatot.
Seunghyun nagyon vicces akart lenni,
odalopakodott elé, és belenyomta Hongki fejét a tányérba, akinek így orráról és
álláról csöpögött a leves. Na de őt sem kellett félteni, ördögi tekintettel
állt fel kezében a tányérral, és odalépett Seunghyunhoz. Odahajolt az arca
mellé, és elkezdett csámcsogni a fülébe. A fiú erre mindent kiköpött a
röhögéstől, ami a szájában volt, persze egyenesen Jonghun nadrágjára.
- Hja,
most már fejezzétek be, és egyetek rendesen! – szólt rájuk a leader. – Hyunnie,
a nadrágomat pedig te mosod ki.
- Miért
én, hyung? Nem láttad, hogy Hongki miatt köptem ki az ételt? - kérdezte kétségbe
esve.
- Persze,
te semmit sem csináltál. Ne hisztizz, inkább egyél.
- Rendben
van - hajtotta le a fejét Seunghyun megadóan. - De ennek a ramennek olyan hülye
íze van. Inkább kimbapot ennék.
- Igaza
van, hyung, olyan szárított krumpli íze van – szólalt meg Minhwan.
- Rossznak
nem mondom, de elég íztelen – mondott véleményt Jaejin is.
- Hongki,
szerinted is baj van a ramennel? – kérdezte őt Jonghun. Hong Ki felnézett a
tányérból, és így felelt:
- Ezzel?
Mi baj lenne? Mindig ilyen. Meleg, és jó illatú. Nem a legfinomabb étel, de
mindig eszembe juttatja a régi szép időket.
- Nekem
sincs vele bajom. Akkor fejezzétek be gyorsan az evést, aztán pedig pakoljunk.
Itt találkozunk fél óra múlva, rendben?
- Értettük!
– szólalt meg mindenki kórusban.
Nemsokára mind végeztek a reggelivel.
Minhwan összeszedte az üres tányérokat, visszatette a zsúrkocsira, majd szólt a
szobaszerviznek, hogy elvihetik. Mindenki elment pakolni, és fél óra múlva már
újra ott sorakoztak a szobában bőröndjeikkel.
A repülőn helyet foglalva Hongki egyre
álmosabb lett. Megpróbált hát a székben aludni, mint az előző alkalommal, de
most sem járt sikerrel. Csak Geunsuk járt a fejében, és az, hogy semminek semmi
értelme, a szíve viszont a saját útját járta.
Jonghun észrevette az arcán a
kialvatlanságot, és persze az is feltűnt neki, hogy most sem ugrál ott köztük,
mint egyébként. Így gondolkodott magában:
Mi
lehet vele? A szakítás után nagyon rosszul érezte magát, többször sírt is, de
egy-két óra múlva mindig letörölte a könnyeit, és vigyorgott. Így telt el
két-három nap, aztán repültünk Japánba. A repülőn nem viselkedett így, mint
most. Szomorú volt, de nem vonult el. A koncerten is teljesen rendben volt
minden. Aztán viszont reggel a frászt hozta ránk azzal, hogy kikapcsolta a
telefonját, és senki nem tudta, hol van. Előtte sosem csinált ilyesmit, mindig
felelősségteljesen viszonyult a csapat teendőihez. Szóval akkor a koncert után
történhetett valami… Lássuk csak: elmentünk vacsorázni. De ott sem volt semmi
különös. Aztán mi hazajöttünk, ő pedig elment Geunsukkal találkozni a szokásos
helyre. A reggel mégsem volt szokásos. Mi történhetett ott? Hova mehettek? Ki
kell derítenem, mert félek, hogy egyedül nem tud megbirkózni ezzel – fejezte be
a gondolatmenetet Jonghun.
Közben a repülőn Minhwan, Seunghun, és
Jaejin Seunghun telefonján játszottak hármasban, amit ő az ölében tartott.
Egymás keze alá nyúlkáva érintették meg a kijelzőt. Szerettek így játszani,
mert bár eleinte csak Seunghunt akarták idegesíteni azzal, hogy belenyúltak a
játékába, később rájöttek, hogy az időre menő pályákat együtt könnyebben
megcsinálják. Így elég sokszor játszottak többen együtt, ezzel szórakoztatva magukat.
Az út nem volt hosszú, hamar Kínába
érkeztek, odaérve viszont nem volt sok idejük. Miután elszállították őket a
hotelbe, csak lepakoltak, és már indulniuk is kellett a forgatás első
helyszínére, a Shanghai melletti tengerpartra. A stáb kipakolt, közben a fiúkat
öltöztették.
Hongki sötétkék, levélmintás
fürdőnadrágot kapott, és felvettek pár pancsolós jelenetet a tengerben egy női
modellel, aki sötétzöld bikinit és sárga strandkendőt viselt. Ő Hongki
szerelmét játszotta a klipben.
Jaejin és Seunghyun halványkék inget és
fehér szövetnadrágot kaptak. Kettőjük között Minhwan ült a doboknál. Ő piros,
fekete mintás inget vett fel fehér rövidnadrággal, nyakában sárga sál lógott.
A homokos parton foglaltak helyet
hangszereikkel, miközben a szél ruháikat mozgatta. Hajukba laza hullámokat
sütöttek, ingük legfelső gombját pedig nyitva hagyták a laza hatásért.
Jonghun
játszotta a fájó szívű szerelmest. Haját arcába fésülték, fekete trikót és
hosszú, farmerhatású nadrágot adtak rá. A víz felé sétált, egyre közelebb, és
úgy nézte szomorúan a pancsoló párt.
Majd következett egy új jelenet,
amelyben mind az öten fürdőnadrágra vetkőztek, és a homokban fetrengve
énekeltek. Hajukat kifésülték és összeborzolták. A rendező utasítására
önmagukat adták ebben a helyzetben: beszélgettek, nevettek, szekálták egymást,
végül egymást átölelve vigyorogtak a kamerába.
Az utolsó tengerparti jelenetben Hongki
elegáns, és egyben laza öltözetet kapott: királykék inget adtak rá egy vékony,
halványszürke nadrággal. Zakóját vállára terítve sétált a parton a lánnyal,
akin szintén elegáns, szürke mintás ruha volt. A lány karjait dörzsölve játszotta
el, hogy fázik, Hongki pedig édes mosollyal terítette rá a zakóját.
Miután itt végeztek, bekocsikáztak a
belvárosba, egy hagyományos kínai étterembe. Hong Ki olívazöld, V kivágású
pólót és egy szürke farmernadrágot kapott, a lány pedig fehér selyemblúzt és
barackszínű, térdi érő szoknyát. Így ültek kettesben az asztalnál, és
mosolyogva beszélgettek a kis tégelyekben gőzölgő ételek felett.
Jong Hunt az ablakon kinézve mutatta a
kamera. Az utcán állt, az étteremmel szemben. Szomorú tekintettel figyelte a
bent ebédelő párt. Haja összekócolva maradt, fehér póló, és zöld, testhez
simuló nadrág volt rajta, nyakába piros sálat tekertek.
A többi fiú az étterem másik végében
foglalt helyet. Seunghyun és Jaejin két oldalt, kis széken ülve gitároztak és
énekeltek, köztük Minhwan dobolt. A gitárosok fehér ingben és világoskék
szövetnadrágban voltak, nyakukban sötétkék nyakkendőt viseltek. Minhwan sárga
inget kapott fekete nyakkendővel a világoskék nadrághoz. Mindhármuk haját az
arcukba fésülték.
Ugyanebben az étteremben felvettek egy
veszekedős jelenetet is. Hongkin csak a pólót cserélték le egy lila ingre, és
vékony aranyláncot tettek a nyakába. A lány világosbarna mini ruhát és megkötős
bolerót viselt. Eljátszották, hogy vitatkoznak, majd a lány mérgesen felállt,
és elrohant. Hongki nem követte, csak dühös tekintettel nézett utána.
Az utolsó helyszín a Shanghai reptér
közelében volt. A reptér mellett futott egy autóút, annak másik oldalán pedig
egy nagyobb füves terület, itt álltak meg a fiúk.
Ebben
a jelenetben egyedül Hong Ki szerepelt.
A tengerpartos jelenet elegáns ruháit
öltötte magára újra, egy szürke nyakkendővel kiegészítve. Kiszállt az autóból,
körbenézett, közben idegességében nyakkendőjét piszkálta. Végül meglazította,
kivette a nyakából, és földhöz vágta. Azt kellett eljátszania, hogy a reptéren
próbálja utolérni a kedvesét, aki elhagyta őt, de a gép már felszállt, ezért
először dühös lesz, majd fájó szívvel nézi a repteret.
Odafordult a reptér felé, végigvezette
tekintetét a gépeken, majd a legközelebbin állt meg a szeme, ahol épp most
eresztették le a lépcsőket, hogy fel tudjanak rá szállni. Nem volt nehéz
eljátszania fájdalmat, hiszen szívében is hasonlót érzett, így a jelenet
tökéletesen sikerült. A rendező elkiáltotta magát:
- Ennyi!
Tökéletes, nem is kell újravennünk! Kész is vagyunk!
Az operatőr levette a kamerát az
állványról, és ekkor mindenki gyorsan odaugrott, hogy lássa a jelenetet. Hongki
lehajtotta a fejét, majd visszanézett a legközelebb álló gépre, és nem akart
hinni a szemének.
Geunsukot pillantotta ott meg, hosszú
pulcsiban, sállal a nyakában, és testőreit, akik már elkezdtek felmenni a
lépcsőn. Hongki egy pillanatig sem gondolkodott. Futni kezdett, egyenesen felé.
Nem tudta, mit akar mondani, de találkoznia kellett vele. A szíve vezette, az
eszét teljesen elhagyta ebben a percben, úgy rohant keresztül az autóúton.
Nem nézett körül, egy sötétkék autó
pedig hiába fékezett, Hongki átpördült a motorháztetőn, és az aszfaltra zuhant.
Csak feküdt ott mozdulatlanul és eszméletlenül, vérző fejjel. A többiek hiába
rohantak, csak ekkor értek oda. Jonghun kétségbeesetten tartotta karjaiban
Hongkit, a többiek pedig döbbenettel és szomorúsággal teli arccal néztek.
Seunghyun sírni kezdett, majd Jonghun könnyei is megeredtek.
- Azonnal
hívd a mentőket! - kiabált rá Minhwanra, aki a legközelebb állt tőle. A fiú
tapogatni kezdte zsebeit, és ahogy megtalálta a telefonját, gyorsan tárcsázott.
Geunsuk pont félúton volt a lépcsőn
felfelé, mikor meghallotta a csattanást. Azt látta, hogy az FT Islandos fiúk az
úttest felé rohannak, és valaki az úton fekszik. Végignézett újra a fiúkon, és
Hong Kit nem látta köztük.
Csak
nem… ő?
Annyira megijedt a gondolattól, hogy
kiejtette a kezéből a táskát, és futva indult lefelé a lépcsőn. A testőrök csak
néztek egymásra, mert tudták, hogy már megint valami baj lesz, és ők is utána
futottak.
Geunsuk
csak rohant, nem foglalkozott semmi mással. A fiúkhoz odaérve nem is köszönt
nekik, azonnal a földön fekvő Hongkira pillantott. Szinte összeesett, amikor
ilyen állapotban pillantotta meg őt. Szeméből folyni kezdtek a könnyek, és úgy
ölelte át őt a földön, miközben Jonghun még mindig az ölében tartotta a fejét.
A leader Geunsukra emelte tekintetét,
és így szólt könnyes szemmel:
- Mi
pont a videót néztük, mikor elkezdett erre futni. Körül sem nézett, mi pedig
hiába kiabáltunk utána. Lehet, hogy téged látott meg?
Geunsuk
is felemelte a fejét, letörölte a könnyeit, majd ezt mondta:
- Most
akartam felszállni a gépre. Lehet… hogy miattam? De miért? Te hülye, miért
csináltad ezt? Mi lesz velem, ha te meghalsz? – ölelte át ismét Hongkit,
miközben újra elkezdtek folyni a könnyei.
Jonghunnak gyanús volt ez az egész, de
most nem volt ideje arra, hogy többet kibogozzon belőle, mert megérkezett a
mentőautó. Kiszálltak egy hordággyal, majd ketten óvatosan felemelték Hongkit,
és az ágyra tették. A testőrök közelebb léptek Geunsukhoz, mert azt várták,
hogy visszainduljanak a repülőhöz. Ő viszont rájuk nézett, és csak annyit
mondott nekik:
- Itt
maradok.
Ezután a fiúkkal ő is beszállt a
mentőbe, és megfogta Hongki kezét. A testőrök csak tehetetlenül nézték a
jelentet. Saját autójukba szálltak, és a mentő után indultak. Közben az egyik
felhívta Geunsuk menedzserét, hogy tájékoztassa a történtekről.
Alig néhány perc múlva már csörgött is
a fiú telefonja, természetesen a menedzsere hívta.
- Nem
érdekel! A barátomat baleset érte, nem hagyhatom itt, míg magához nem tér.
Találjon ki valamit! Mondja azt, hogy nekem volt balesetem. Vagy azt, hogy
elrontottam a gyomrom! Mindegy, de nem megyek innen sehova – nyomta ki dühösen
a telefont, majd újra megfogta barátja kezét, és csak nézett elfehéredett
arcára.
A kórházba érve Hongkit betolták egy
folyosón, ahová ők már nem mehettek utána. Mind feszülten várták a vizsgálat
végét, hogy beszélhessenek az orvossal. Közben Geunsuk telefonja folyamatosan
csörgött, de ő mindig kinyomta. Körülbelül fél óra múlva végre kilépett az
ajtón az orvos, és a fiúk mind odagyűltek köré:
- Szerencsére
nem szenvedett maradandó károsodást, végtagtörése sincs, csak az egyik csuklója
ficamodott ki. A fejét viszont nagyon csúnyán beütötte, emiatt valószínű, hogy
ma nem is fog magához térni. Benn kell tartanunk pár napig, hogy ellenőrizzük,
nem keletkezik-e duzzanat a koponyájában. Ha gondolják, bemehetnek hozzá –
mondta az orvos, és a mögötte levő ajtóra mutatott.
A csapat többi tagja és Geunsuk azonnal
be is mentek. Szegény Hongki mozdulatlanul feküdt az ágyban, kötéssel a fején
és a csuklóján.
Geunsuk megint sírni kezdett, ahogy
meglátta őt, mert eszébe jutott, hogy ez lehet, hogy az ő hibája. Középső ujját
a fogai közé szorítva próbálta visszafojtani a sírást, majd megfordult, és
hátrébb lépett, hogy a többiek is odaférjenek az ágyhoz. A fiúk is szomorú
arccal közeledtek az ágy köré. Jonghun egész közel ment hozzá, és úgy beszélt
eszméletlen barátjához.
- Bár
tudnám, mi történt veled. Miért nem mondtad el nekem? - Ő is újra sírni
kezdett.
Látva ezt, a többiek mögé álltak, és
átölelték őt. Geunsuk hátrébb állt, úgy lépkedett le-fel a szobában
idegességében és fájdalmában. Megint megszólalt a telefonja. Kilépett a
folyosóra, és felvette:
- Mondtam
már, hogy nem. Intézze későbbre, ma még nem biztos, hogy magához tér. Miért,
van más választásuk? Csináljon, amit akar, nem mozdulok innen - tette le
idegesen a telefont, és visszament a szobába. Mind ott maradtak pár percig,
végül megszólalt Jonghun:
- Fiúk,
ti menjetek vissza nyugodtan a hotelbe, majd én vigyázok rá. Jaejin, kérlek,
beszélj meg helyettem mindent a rendezővel és a vágóval, és aztán hívj fel,
rendben?
- Rendben, hyung. De nem szeretnénk itt
hagyni - válaszolt szomorúan Jaejin.
- Csak
menjetek, valakinek intézkednie kell. Ott az anyag, de még el kell készíteni a
klipet. Segítsetek a stábnak, aztán tájékoztassatok!
- Akkor
mi megyünk – mondta szomorúan Minhwan. – Ti pedig vigyázzatok rá! – nézett ekkor
Geunsukra, majd Jaejinnel és Seunghyunnal az ajtóhoz ment.
- Geunsuk,
te is nyugodtan elmehetsz, úgyis menned kellene. Én majd maradok.
- Nem
megyek sehova, amíg fel nem ébred – válaszolt a másik határozottan, és közel
lépett Hongkihoz, hogy megfogja a kezét.
Jonghunt közben csak nem hagyta
nyugodni egy gondolat, ezért újra megszólította Geunsukot:
- Neked
nem mondta, mi történt vele, amitől mostanában olyan, mintha nem önmaga lenne?
Sokszor meg sem szólal, csak szomorkodik, nem tud aludni, hibázik, most meg
körül sem nézett, ahogy az úton átrohant. Először azt hittem, a szakítása miatt
van, de aztán jobban belegondoltam, és rájöttem, hogy más lehet az ok. Úgy
gondolom, lehet hozzá valami közöd, mert veled volt azon az estén, amióta
ilyen, és most is valószínűleg hozzád rohant. Arra kért, ne faggassam, mert
egyedül akarja megoldani. De úgy látom, ez így nem működik, nagyon aggódom
érte.
Geunsuk szemei kikerekedtek ezt hallva,
és a szája is majdnem tátva maradt. Ránézett az eszméletlen Hongkira, majd
vissza Jonghun kíváncsi szemeibe, és nyelt egyet zavarában. Nem is tudta, mit
mondjon.
Azóta
az éjszaka óta maga alatt van? Lehet, hogy ő is…?
Mélázásából
Jonghun hangja zökkentette ki:
- Hallottad,
amit mondtam? Mi a baj? Mondd el, kérlek!
Geunsuk nagyon zavarban volt, szemeit
körbe forgatta, szíve idegesen verni kezdett. Legszívesebben őszintén elmondott
volna mindent, de nem ezt látta a jó döntésnek, ezért így felelt:
- Nagyon
sajnálom, de nem mondhatom el ezt neked. Hongki dolga, hogy megosztja-e veled,
vagy sem, nekem nincs jogom elmondani. Fogalmam sem volt, hogy így érzi magát
mostanság, de ezt tudva mindenképpen mellette akarok maradni, amíg magához tér,
hogy beszéljünk.
Jonghunak rosszul esett az, amit már
eddig is tudott, hogy Hong Ki titkol valamit előle. Valami olyan dolgot, ami őt
mélyen érintette.
Mégis
miért nem bízik benne ennyi év barátság után?
Csak
ez járt a fejében egész este, ahogy őt nézve ott ült az ágya mellett, miközben
lassan besötétedett.
Eljött a reggel, és Geunsuk kinyitotta
a szemeit. Ott ült Hongki ágya mellett, félig rádőlve az ágyra. A másik oldalon
Jonghun aludt a széken, fejét az ágykeretnek támasztva.
Ekkor megint rezegni kezdett Geunsuk
telefonja. Fintorral arcán lépett ki csendben a folyosóra, hogy felvegye. Mikor
meghallotta a menedzsere szavait, hamar dühbe csapott át a kedvetlensége. Így
beszélt a telefonba:
- Igen…
Nem, még nem… Micsoda, hogy képzeli? Ezt nem teheti! Mondtam már! De mégis… ezt
nem értheti, és nem most fogom elmagyarázni… Ezt beszélte meg? Miért nem szólt
nekem? Igen, akkor kinyomtam… Ez nem lehet igaz! De hát tudják, hogy ki vagyok!
Rendben… akkor indulok – fejezte be a beszélgetést, és dühvel vegyes szomorúság
ült arcára.
Visszament a szobába, és Jonghunhoz
lépett, aki ekkor már ébren volt:
- Nem tudok mit tenni. Nagyon sajnálom, de mindenképpen el kell
utaznom Japánba, most azonnal. Vigyázz rá, nagyon kérlek!
- Akkor
nem fogsz beszélni vele?
- Nem
maradhatok, szörnyen sajnálom, és dühös is vagyok. A menedzserem az őrületbe
kerget. Ha nem utazom oda most azonnal, két cég is felmondja velem a
szerződést, és lecserélnek valaki másra. Kérlek, azonnal hívj fel, ha magához
tér, és mondd meg neki azt, hogy… nagyon fontos nekem, és rögtön felhívom, ha
lesz pár perc szünetem. Megteszed?
- Természetesen.
De tényleg hívd fel minél előbb!
- Úgy
lesz, megígérem! Nem hagyom, hogy újra baja essen. De tényleg el kell mennem,
bármennyire nem akarom itt hagyni őt.
- Rendben
van, menj csak. Hwaiting!
- Köszönöm,
és azt is nagyon köszönöm, amit érte teszel.
Ekkor Geunsuk odalépett az ágyhoz, és
búcsúzóul megfogta Hongki kezét egy pillanatra, miközben csukott szemeire
nézett, majd elindult az ajtó felé.
Lógó
orral vonszolta ki magát a kórház elé, majd beszállt testőrei mellé az autóba.
Egyenesen a reptérre hajtottak, és kb. negyed órával a megérkezésük után már a
gépen ültek.
Geunsuk
csak nézte a padlót csendben, miközben cikáztak a gondolatai:
Lehetséges,
hogy tényleg…? Hogy ő is így érez? De hogy lehet ilyen dilis, hogy csak így
kiszalad az útra? És miért nem mondta el nekem, mit érez? De várjunk… én sem
mondtam el neki. És ha csak a szégyen miatt érzi magát rosszul? Talán az a pletykás
Onew elmondta valakinek, és most bajban van? Máris hiányzik… nagyon. Ott
fekszik mozdulatlanul, én meg itt rohadok, ahelyett, hogy rá vigyáznék. Le kell
nyugodnom, mert a végén olyat mondok a menedzsernek, amit nem kéne – fejezte be
a gondolatmenetet.
Érezte, hogy ezek a gondolatok
felgyorsítják a szívét és felmelegítik az arcát. De már nem esett pánikba
ettől. Elmosolyodott, bedugta a fülhallgatót a fülébe, és elindította
telefonján a Nature Boyt.
...Ézemi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése